|
| |
- Akkor tényleg minden rosszban van valami jó - suttogta Ginny, és már csókolta is Harryt, úgy, ahogy még sohasem. Harry nem ellenkezett, viszonozta a csókot, amely áldott feledést hozott, amely bódítóbb volt még a Lángnyelv-wiskynél is, és amely az érzékelés határain túlra száműzött minden egyebet, hogy a teljes valóságot Ginny tölthesse ki: a háta, amit Harry a keze alatt érzett, a hosszú, édes illatú haja... |
~ Barbi/Lettus Fanfictions ~ |
| |
|
|
.: Egy Emlékezetes Nyár :. |
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
Túl sok sírás, de nem hallja senki más |
Barbi |
2006.06.16. 21:37 |
Ismét a fejezetcímmel vannak kétejeim. "Too many tears, no one, who hears". Ha jobb ötleted van írj a Kritikákhoz!
|
Meg nem hallott sírás |
Barbi |
2006.06.16. 21:35 |
Ehhez a fejezethez kölönösebben nincs hozzászólnivalóm. Csak a címe egy kicsit nem túl magyaros:/ Ha van jobb ötletetek az "Unheard Cries"-ra, írjátok meg a .:Kritika:.-ba:) Nos, íme:
|
Ismeretlen úticél |
Fordítás! (Barbi) |
2006.06.16. 21:34 |
Van benne egy két furcsaság. Az első fejezetben pl. Stan kivarázsolódik Azkabanból és harry nem tudja, hogy kell a Kóbor Grimbuszt „megállítani”..:/ De lényegtelen. Maga a story nekem nagyon tetszik. Remélem nektek is fog és hogy érthetően fordítottam:)
|
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
| |
|
|
Te???
Ha szeretnél te is ide kerülni, linkeld be oldalad, saját 50x50-es bannerét, és cserébe tedd ki az enyém a te oldaladra!!! |
|
1 látogató olvassa a lapot | |
|
|