Mikor a valóság visszatér! Nevetve rohantam fel a meredek lépcsőn. Sose voltam még olyan boldog, és ezt meg akartam osztani Freddel is. Mire felértem az emeletre, már az egész ház zenget a kacagásomtól. Ő viszont még így se reagált semmire se. Az erkélyen állt háttal a hálószobából nyíló ajtónak. Kémlelte a messzeséget. Haja kócos volt, mint mindig. Ahogy őt néztem nevetésem nem volt csak az az egyszerű nevetés, apró gyöngyszemekként gurultak le arcomról a könnycseppek. - Betty, mi a baj? - fordult meg mikor már észrevett, ahogy az ajtóban álltam. Értetlenül meredt rám, majd közelebb lépett, hátha tud segíteni. - Fred... apa leszel! -ez a pár egyszerű, mégis csodásan szép szó hagyta el remegő ajkaimat. Először csak állt, mintha valaki azt mondta volna neki: Hé te, igen te, te vagy a legnagyobb hülye ha beveszed! - Te nem érted?! APA LESZEL! - vigyorogtam és ugrottam a karjaiba. - Most én kérdem tőled: TE NEM ÉRTED, HOGY KISLÁNY LESZ?! - szívatott pár hónappal később. - De értem, csak... - Mit csak?! Már az itteni orvosoknál is voltunk és a mugli orvosoknál is, hogy biztosra menjünk. Tudom, tudom. Ha fiú lesz véletlenül, és nem tudsz neki megfelelő nevet találni, nagyon sajnálnád, ha elszúrnád. De akkor is ideje lenne a neveken gondolkozni már. - Na jól, van. Mire gondoltál? - Hát eddig a listámon a Mirabella van és a... - Mi?! Miért akarod, hogy szenvedjen a lányunk? Nekem egy szép, mégis egyszerű név tetszene. - Mint például a Raffaella, és a... - Miért nem jó neked például az Emily, vagy a Kate, esetleg a... - A Stella jó lesz? - vigyorgott rám. - Ez is a listádon van? - Aha. - Akkor tökéletes! - Nem Ron! Az unokahúgod nem játék! Hermione miért nem segítesz a férjed problémáin egy gyerekkel? Rékáéknak is ott van már Tom. Most jöhetne a kisebbik Weasleynek is egy poronty - kötekedtem barátnőmmel, amíg Ron karmai közül kiszabadítottam a kis Stellát. - Vigyázz Ron! Bettynek igaza van. Lehet, hogy a legkisebb testvéreddel megelőzünk! - nevette ki volt szobatársát Harry. - Mi van veletek? Bölcsödét akartok nyitni? Én nem fogok segédkezni egyelőre benne! Én és Hermione sztrájkolunk! - Beszélj a magad nevében, Ginny! - szólt rá húgára Fred, aki a kislányunkkal kötekedett, amíg az én kezemben volt. - Amúgy meg nem lenne bölcsöde, mert Tom lassan másfél éves lesz. - És nézd a jó oldalát, Ginny! Együtt járhatnának iskolába mindannyian, legalább pár évig. Ha a szüleik ilyen jól megvoltak, illetve ma is megvannak, miért kéne őket megfosztani ettől a lehetőségtől? - Igazad van. Mint mindig - pirult el és adott egy csókot férjének. - De azért mégse kéne leelőzni! - mérgelődött Hermione, amire mind elkezdtünk nevetni. - Stella, hagyd apádat dolgozni! Hányszor mondjam neked, hogy nem vicces, ha az ember feje fölött dobálod azokat a vizes lufikat?! - ripakodtam rá az öt éves lányomra. Mi tagadás, nagyon megváltozott minden, miután ő is részese lett életünknek. Eleinte nehéz volt megszokni, hogy éjjelente fel kellett kelni, ha sírt. Miután megtette első lépéseit Fred sose tudott nyugton ülni. Mindig félt, hogy elesik és baja lesz. Az első szavai után már beszélgető társam is lett a konyhába. De mikor már betöltötte a harmadik évét, biztos voltam benne, hogy az apjára ütött. Ha nem is kinézetben, de rosszalkodásban igen. Ahhoz képest, hogy George és Réka fia tipikus Weasley lett kinézetre, a mi lányunknak szeme, szája, mindene az enyém volt. Csak egy dolog nem. A kacaja. Az Fred csilingelő nevetése volt. Ő mindig mondta, hogy belül sem tökéletes Weasley iker utód, mert az esze a szépre és jóra az enyém, de hülyeségre az apjáé. Stellát Ron és Herm kislánya követte Melanie. A legkisebb pedig a sorban Harry fia, James lett. Nagyon jól megvoltak mindannyian. Tom hét éves múlt, Stella pár napja töltötte be az ötöt, Melanie három és fél éves, a pici James pedig lassan ő is betölti a hármat. - Anyu én félek! - Ne félj kicsim! Még a Mardekárba is kerülhetsz. Nem lesz baj! - De lesz, mert a Merdekár tanára Draco Malfoy, és Tom mesélt róla! - szipogta Stella a pályaudvaron. - Ne higyjél mindent el Tomnak. Olyan, mint az apja. Szeret túlozni. - Fred! Ez nem szép tőled, hisz te is majdnem pont olyan vagy, mint a testvéred! - szóltam rá. - Na mindegy. Az a lényeg, hogy Draco nagyon jó tanár, és hidd el, hogy megváltozott! - mosolygott rá a kisírt szemű Stellára, majd felém fordult. - Kihangsúlyoznám számodra azt is, hogy csak állítólag! - Nyughass már! Nem kell mindig apádra hallgass. A lényeg, hogy boldoguljál. És nagyon jó tanáraid lesznek. Többek között Neville bácsi is. Ő rá még emlékszel? - Persze. Ő gyógynövénytan tanár? - Igen. És hozzá bizalommal fordulhatsz, ígérem! De a többiekkel se lesz bajod, ha... - Nem leszel olyan, mint az apád! Na iszkiri a vonatra! - zavarta fel Fred. - A macskát itt ne felejtsd. A kedvencemet viszed el, szóval vigyázz rá! Este egy levél érkezett Ludviggal. Stella a Griffendélbe került!