19., Ketten a gyengélkedőn
Lettus 2007.12.29. 23:35
Most minden fordulatot vesz...
Míg Eliana lassan álomba merült, addig a Griffendél klubhelységében róla szólt a csevej... - Szegény Elim! - szólt Ginny. - Biztos nagyon ki van! - Az tuti... Úgy sajnálom húgit! Legszívesebben megölném azt az idiótát! De akkor engem is kicsapnának, azt pedig nem akarom, de hogy lesz hozzá még keresetlen szavam, és egy-két ütésem az is biztos! - Mellesleg Jamie hova szaladt? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Ron is. - Nem 'tom... Lehet a tónál van, gondolkozik egy kicsit. De nem hinném, hogy megsértődött volna, ilyenért biztos, hogy nem... Mindenesetre tud magára vigyázni, ebben biztos vagyok... - mondta Harry, de ez elég merész kijelentés volt most tőle. Jamie épp a második emelet, Hollóhát klubhelység bejárata előtt tobzódott, és várta, hogy végre arra jöjjön valaki. Mikor megjelent az egyik évfolyamtársuk, Cho Chang örömmel vette tudomásul, hogy legalább valaki olyan jött akivel jóban van... - Szia Cho! - Áhh, szia Jamie! Mit keresel te itt? - Kitudnád nekem küldeni Diggoryt? - Nathot? Persze, egy perc... - De ne mondd neki kérlek, hogy én keresem! Köszi! - Oké, semmiség. Szia! - Szia! Amint Cho belépett a portréjukon, rá öt percre Nath meg is jelent. Arca örömtől teljes volt, és vigyorogva dőlt neki a falnak. - Na mi van Black? Mit akarsz megbeszélni? - kérdezte Nathan önelégülten. - Nincs tipped? - Jamie érezte, hogy nagyon kezd már ideges lenni. - Hát nem is tudom... Elég jó a csajod az ágyban, mit ne mondjak... - közölte miközben, még mindig a falnak dőlve vigyorgott. Jamie-nek több se kellett erőből akkorát lekevert Nathannak, hogy az a földön kötött ki vérző orral. - Miattad a barátnőm fél az érintésemtől! - rúgott bele egyet. - Legszívesebben megölnélek, te kis féreg! De nem akarom egy ekkora patkány miatt elveszíteni az életem! - ordította, s ezzel együtt a pálcáját is rászegezte. - Imber Igneo! - harsogta. Nathan feje fölött tűzeső keletkezett, megégetve annak bőrét. Talárja kisebb lángra kapott, amit egy pálcahintéssel el is oltott, de Jamie máris lövelte rá a következő átkot. - Capitulatus! - Nathan a falnak csapódott, és ismét a földön kötött ki. Jamie küldte volna rá az átkokat, de időközben Nathan is előkapta a pálcáját. - Stupor! - ordította amaz is, s Jamie hirtelen neki csapódott a falnak. Halántékából egy vér csík szaladt végig a nyakán... Innentől csak úgy lövelték egymásra az átkokat, és idézéseket, senki nem állíthatta meg őket. Sirius egyik varázslata viszont döntő volt, és Nathan ájultan rogyott le a földre. Ráküldött egy enyhe felejtés átkot, de nem tudta neki lesz-e még elég ereje eljutni a gyengélkedőig...
***
Az idő hajnal körül járhatott. A nap még ugyan nem kelt fel, de a levegőben már azt a bizonyos reggeli illatot érezni lehetett. Eliana békésen szunyókált, arcára a lefolyt könnyek ugyan rászáradtak, de így, álmában, nagyon békésnek tűnt. Néha egy-egy halvány mosoly jelent meg az arcán, biztosan valami szépet álmodott. Álmából a kicsapódott gyengélkedő ajtaja ébresztette fel, s azonnal felpattant a helyéről. - Jamie! Drágám! - rohant egyből oda szerelméhez, mikor meglátta, hogy ruhái szét vannak szakadva, tiszta vér, és alig áll a lábán. - Mi történt? - állt meg előtte, de Jamie ebben a pillanatban ájultan zuhant a földre. Eliana azonnal lent termett mellette, és zokogva átkarolta. - Madam Pomfrey! MADAM, JÖJJÖN GYORSAN! - kiabált, s a javasasszony szinte azonnal meg is jelent. - Mi történt drága? Jajj, Istenkém! Fektessük az egyik ágyra! - adta ki az utasítást, majd Jamie-t felhelyezték az egyik közelben lévő ágyra, majd a Madam alaposan kivizsgálta. Fél óra után, kilépett a paraván mögül, s Eli ágyához lépett. - Eltört egy-két bordája, belső vérzése volt, és lehet, hogy... - HOGY?! - Hogy amnéziás lesz...
|