Másnap mindenki kómásan ébredt, ugyanis hajnalig örvendtek a karácsonynak, és már csak egy hét volt hátra az új évig is. Jamie elhatározta magát, hogy átköltözik Eliana szobájába, hogy a kedvesével lehessen. Ez ellen Ginny és Harry se tiltakozott akik a másik két fiatallal voltak egy szobába addig. A szülőknek ugyan ezt elfelejtették megemlíteni, de mit számít, hiszen soha nem mennek be éjszaka a gyerekek szobájába. Lassan elkezdték a szilveszteri díszítést a szobákban, de azért még a karácsonyi hangulat megmaradt. A fiatalok lent ültek a nappaliban és nagyon jól szórakoztak. Zenét hallgattak, vicces történeteket meséltek egymásnak, és óriásiakat nevettek így együtt. Egyszer csak Eliana és Ginny felálltak, s kedvenc számukra éneklésbe kezdtek. Először mindenki tiltakozott, legfőképpen Eliana hangja ellen, de miközben hallgatták az éneklést, egyre enyhült az a bizonyos tiltakozás. Még soha nem hallották a lányt a normális hangján énekelni, ami teljesen elnyomta Ginny halk, és lágy hangját. Közel se volt Eliana éneke olyan szörnyű, mint azt eddig gondolták sőt... Kifejezetten kellemesnek találták. Mikor a lányok végeztek a kis műsorukkal, s Eli lehuppant szerelme mellé, s Jamie döbbent tekintettel nézett a lányra.
- Tudod, hogy ilyenkor csak hülyülünk... - nevetett Eliana, hiszen azt hitte Jamie azért néz így rá, mert olyan borzasztó volt.
- Nem Eliana... Én nem is gondoltam volna, hogy az igazi hangod, ennyire szép... - a többiek csak helyeselték Jamie kijelentését, amivel elérték, hogy a lány fülig elpiruljon.
- Ezzel én is egyetértek, Eliana – jelent meg az ajtóban McGalagony professzor. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen hanggal rendelkezik. Az egyik varázsló együttesben, most pont női énekest keresnek. Nem lenne kedve jelentkezni?

- Áh, nem tanárnő. Nem az én stílusom. Én ilyenkor, csak éneklek, úgy mondd, hobbiból.
- Értem, hát ha kedve lenne, szóljon nekem nyugodtan, ugyanis az unokaöcsém a frontember.
- Melyik együttes az, professzor?
- A Londoni Szemek.
- A LONDONI SZEMEK? - hördült fel egyszerre mindenki.
- De hiszen az a varázsvilág legjobb együttese! Eliana, gondold meg! Ez egy óriási ajánlat! - invesztálta Hermione a lányt.
- Áh, nem hinném. Nem szeretek nagy közönség előtt szerepelni.
- Hát ez az iskolai viselkedéséből máshogy jön le nekem – forgatta a szemeit szórakozottan a tanárnő. Mindenki jót nevetett a megjegyzésen, de senki nem gondolta volna, hogy McGalagonynak van humorérzéke. Nagyon szerették ugyan, de a humoráról nem tudtak semmit. Idáig...

<center>***</center>

Eljött hát december harmincegyedike is. Pár óra választotta el őket az éjféltől, és attól a bizonyos következő négyjegyű számtól. Eliék mindig is imádták a szilveszteri bulikat, mert akkor igazán nagyot szórakozhattak.
- Várod már az estét babám? - cirógatta Eliana haját Jamie, egy kissé vadabb együttlét után.
- Aha, nagyon. Berúgunk! - nevetett a lány.
- Aztán megint cipelhetlek fel a szobádba!
- Vagy fordítva... - csipkélkedett Eli.
- Na, te ne beszélj... - csikizte meg huncutkodva a lányt, majd ismét belemerültek az együttlét melegségébe, egészen éjjel tizenegy óráig.
Mikor végre kimozdultak a szobából, már mindenki lent várakozott a nappaliban, hogy végre ők is megjelenjenek. Indulásra készen állva várták őket a többiek, hiszen a szilvesztert nem otthon szokták tölteni, hanem egy hídon, ahonnan a tűzijátékot csodálatosan lehet látni, s szinte egész Londont. Egy sima kávéscsésze volt a zsupszkulcs, amit mindannyian megfogtak, enyhe rántást éreztek köldöküknél, s szinte már is a Temze felett találták magukat. A tűzijáték tíz percen belül kezdődött. Mindenki izgatottan várta a fejleményeket, hogy erre az évre a muglik milyen fajta pompázatos alakokat lövellnek ki az égbe. Hamarosan meghallották a Himnuszt, s rögtön vigyázzállásba termettek. A számnak vége szakadt, s következett a visszaszámlálás: - Három, kettő, egy, Boldog Új Évet!!! - harsogta a tömeg. Eliana boldogan Jamie nyakába zuhant, majd szenvedélyesen megcsókolta a fiút. Pompázatos tűzijáték vette kezdetét, s mindenki ámuldozva figyelte a jelenséget. Egy óra múlva viszont már megint a Potter-kúriában bulizott mindenki, s Eliana kisebb alkoholtartalommal magában feküdt Jamie karjaiban, s próbálta a hangos zenét átkiabálni.
- Annyira Szeret... Hukk... Szeretlek.
- Tudom, én is.
- De te, te... Hukk... Olyan hülye vagy!
- Miért?
- Mert már mióta ismerlek imádlak! És eddig nem léptél!
- Hát bocsi, de nehéz volt. Tényleg mióta ismersz azóta szeretsz?
- Bizony... Nem akartam, hogy megtudd, de ez van.
- Amúgy te voltál, az akit elakartalak hívni a bálba. Csak féltékennyé akartalak tenni, azért mondtam, hogy hívj el nekem valakit.

- Rohadj meg... - nevetett a lány, majd magához húzta a fiút, s erotikus csókolózásba kezdtek. Két perc elteltével a hálószobában kötöttek ki, az új év alkalmából, majd az ágyban...

<center>***</center>

Eltelt hát az a pár nap is, ami még a szilveszterből hátra maradt. Ismét kezdődött az iskola. Eliana arra eszmélt, hogy már a pályaudvaron köszönnek el szüleiktől, s sok mindenki mástól is. A Roxfort Expresszre felszállva örült annak, hogy visszatérhet a Roxfortba, de nem örült a sok tanulnivalónak, a Tusának, s az egyéb dolgoknak is, mint például Draco Malfoy.
- Lám, lám, a két galambocska egymásra talált – lépett be a kabinba Draco, egy elégedett vigyorral a képén.
- Mi bajod? - kérdezett vissza flegmán Jamie.
- Semmi. Csak boldog karácsonyt és új évet... - szólt oda még, s azonnal ki is lépett a kabinból. Elianáék döbbenten néztek egymásra.
- Hát ez meg mi volt? - ocsúdtak fel.
- Én nem tudom... De nem is érdekel, most csak te érdekelsz... - szólt Jamie, majd egy lágy csókot adott Elianának,, amit egyre több, s több követett.
Jó pár óra utazás után megérkeztek Roxfortba, összegyűltek a klubhelységbe még egy kisebbfajta traccspartit tartani, majd nyugovóra tértek - Eliana, Ginny, Jamie, és Harry legeslegnagyobb bánatára külön. De meddig?