Eliana reggel a verőfényes napsütésre ébredt. Ahogyan a nap erős sugarai bevilágítottak az ablakon, egyszerűen nem hagyták tovább aludni. Párnája – mely Jamie mellkasa volt – elkezdett mocorogni, de nem ébredt még fel. Eliana elmosolyodott, majd eszébe jutott a csodálatos éjszakája. <i>„Hát nem csak egy álom volt...”</i> - gondolta magában a lány. Nyakához emelte kezét, és a szerelmétől kapott nyakék még mindig ott ékeskedett. Lassan a fiú arcához hajolt és egy lágy puszit nyomott rá. A napfények pont Jamie szemébe világítottak, ezért a fiú csak az egyik szemét tudta kinyitni, azt is csupán hunyorítva. Eliana rámosolygott szerelmére, s a fiú se tett másképp.
- Jó reggelt, szerelmem! - szólt, s egy lágy puszit lehet párja ajkaira.
- Jó reggelt, életem... Mikor ébredtél?
- Most egy pár perce. Mennyi az idő? - kérdezte, ugyanis az óra pont a háta mögé esett, megfordulni viszont nem akart.
- Dél... Szerintem most már levágták mi a helyzet...
- Az tuti... Nem fognak minket megölni?
- Drágám te is elég érett voltál, meg én is... Ezért nem fognak kitagadni – nevetett a fiú.
- Olyan édes vagy! - kedveskedett, majd lefordult a fiú mellé, így az pont át tudta ölelni. Gyengéd csókkal kényeztette a lányt, Eliana pedig csak hagyta, hogy a fiú ismételten azt tegye vele, amit csak akar...

Két órával később mozdultak ki először a szobából. Eliana először a fürdő felé vette az irányt, Jamie pedig lement a konyhába. Mikor a lány belépett a fürdőbe, ott Dobby nejét, Dibyst találta.
- Jó reggelt kisasszony!
- Szia Dibsy!
- A kisasszonynak készítsek reggelit?
- Mondtam már, hogy nyugodtan hívjál csak Elianának. – mosolygott. - Amúgy, igen örülnék neki, köszönöm.
- Nagyon hangoskának tetszett lenni az éjjel, Eliana kisasszony... - Eliana megdöbbenten, és mereven bámult maga elé.
- Tessék Dibsy? - kérdezett vissza elkomorultan.
- Nyugodjon meg, Eliana. Nekünk házimanóknak, nem hat a disaudio... De mi nem áruljuk be a szerelmemmel, Dobyval, meg a kicsikkel, a ház urának, és asszonyának!
- Na, az nagyon jó lenne. És ha most megbocsájtasz Dibsy, szeretnék megfürödni.
- Párzás után, én is azt szoktam... Nagyon jót tesz, és...
- Dibsy! Ne hangoztasd már! - szólt rá Eliana kicsit erényesebben a házimanójukra, de mégsem bírta megállni egy kisebbfajta kuncogás nélkül.
- Dibsy, érti, megy is...
Ezzel a manó kilépett a fürdőből, Eliana pedig beállt a tükör elé. Szemében eddig soha nem látott csillogás volt, és mind eddiginél boldogabbnak találta magát. Ezen nem is csodálkozott. Lassan levetkőzött, vett egy forró fürdőt, rendbe szedte magát, és magára vett egy új ruhát. Ahogyan a lépcsőn ment le, nem bírta ki, hogy meg ne eresszen egy mosolyt, mikor Jamie-t meglátta a nappaliban.
- Huhh, de szexi vagy szoknyában – vigyorgott a fiú. - Sulin kívül eddig még nem láthattam ilyet, de kezdem sajnálni...
- Ne szokd meg a látványt. Hol van mindenki?
- Harry, a Vörös Négyessel, és mindenki más elment vásárolni...
- Szóval mienk a kecó – kacsintott Eliana a fiúra, aki csak elvigyorodott a lány kijelentésén.
- Nem is tudtam, hogy te ilyen kis huncut vagy.
- Sok mindent nem tudsz te még...
- Azt már tudom, hogy jó vagy az ágyban... - mondta Jamie, s ezzel levette a lábáról a lányt, aki tetőtől talpig elpirult.
- Megyek reggelizni. Jössz te is?
- Veled? Naná hogy...
A fiatalok édes kettesben elfogyasztották reggelijüket, így ebédidőben. Elhatározták, hogy amíg a szülők haza nem érnek, kimennek az utcavégén lévő tóra jég-korcsolyázni. Felmentek Ginny, és Eliana szobájához, ahol valószínűleg most, Harry és Ginny, <i>„huncutkodott”</i>. Lassan kopogtattak, majd miután elhangzott a <i>„Szabad!”</i> válasz, benyitottak. Ők, úgy látszik, nem azzal foglalatoskodtak, mint Elianáék egész éjszaka, mert csak ültek az ágyon és beszélgettek. Mikor meglátták Elit, és Jamie- t mindketten elvigyorodtak.
- Nem vicces... - szólt Eli, de azért ő is megengedett magának egy vigyort.
- De, de. Na, minek köszönhetjük, hogy kimozdultatok? - kérdezett vissza Harry.
- Menjünk jég-korizni – szólt Jamie.
- Oké.

Fél óra múlva a négy fiatal már a hatalmas tavon korcsolyázott, esett, és csúszott is. Mivel a család pont abból az irányból jött, ahol a tó volt, odaköszöntek a fiataloknak.
- Hát ti? - kiabált oda nekik Lily. Elianáék a hang felé fordították fejüket, és egy nagyobb fajta kviddics-csapattal találták szembe magukat.
- Korizunk, anyu! - adott választ Lily kérdésére, Eliana.
- Nem jöttök? - Eliana társai felé fordult, akik egyértelműen bólintottak, hogy mehetnek.
Eliék megindultak, s az így is hatalmas csapathoz csapódtak. Mikor hazaérkeztek eljött az a pillanat, amire talán mindannyian a legjobban vágytak. A karácsonyfa díszítés. Mivel tegnap, és azelőtt megérkeztek a nagyszülők is, így az egész család összegyűlt. Emellett jelen volt Peter Pettigrew, Remus Lupin, a felesége Mia McCenzy, és egy éves kislányuk Lara. Közeledett az este, ezért mindenki szorgalmasan segítkezett ott ahol tudott. A kicsi Jesse, és Lara persze csak a szaloncukrok dobálásával és megcsócsálásával voltak elfoglalva, de legalább ezen a többiek jót nevetgéltek. Miután együtt végeztek a fa díszítésével, mindenki máshol volt. Valaki a konyhába igyekezgetett, valaki még a fát csinosítgatta, egyesek zoknikat aggasztgattak a kandallóra, és díszítették a lakást. Eliana és Ginny még a zenelejátszójukat is lecipelték az emeletről, hogy azért ne csöndben dolgozzanak már. Este hét fele, viszont megszólalt az ajtócsengő.
- Várunk még valakit, kedvesem? - szólt James Lilyhez.
- Eliana hívott még egy titokzatos vendéget - Eliana lassan az ajtóhoz sétált, majd kinyitotta azt. Ott egy barna, bozontos hajú lány állt, kipirult arccal, és pár ajándékkal a kezében.
- Hermione! - kiáltotta Ron, majd az ajtóhoz szaladt, lányt a magasba emelve. Hosszas csókkal üdvözölte, s alig akarta elengedni. - Te, hogy hogy itt?
- Elianát kérdezd – mosolygott a lány.
- Boldog Karácsonyt Ron... - szólt a lány mosolyogva, majd Ron reakciója, olyan volt, mire még csak nem is számított. Felemelte Elianát a magasba, és elkezdte megpörgetni. Miután elmúlt a rohama, a lányt letette a földre, s csak egy szót tudott mondani: - Köszönöm...

Mindenki csodálkozott a lány ajándékán, de nagyon aranyosnak találták. Jamie még egy csókkal is jutalmazta az ötletét. Ezek után mindenki ugyanúgy folytatta a munkáját, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy most már Hermione is bekapcsolódott. Alig telt el fél óra a csengő ismét megszólalt. Ezúttal James nyitott ajtót, ahol Dumbledore és McGalagony állt.
- Albus! - ölelte át örömmel James az idős professzort. - Minerva! - köszöntette a tanárnőt is. - Örülök, hogy itt vannak.
- Jó estét! - jelent meg az ajtóba mosolyogva Lily is. - Fáradjanak beljebb!
- Áh, nem köszönjük, csak benéztünk – szólt mosolyogva az idős professzor félhold alakú szemüvege mögül.
- Nem, kérem, maradjanak itt vacsorára – akaratoskodott Lily.
- Minerva? - fordult a professzor McGalagony felé.
- Hát, ha Lilyék szívesen látnak.
- Így is sokan vagyunk, most még plusz két ember, nem számít – szólt mosolyogva James, majd lesegítette McGalagony kabátját. A két professzor belépett a nappaliba, és szó szerint leesett az álluk.
- James, te az egész Roxfortot elhívtad? - fordult Dumbledore régi tanítványa felé.
- Csak, vegyük úgy a felét – vigyorgott.
Mindenki nagyon örült a két professzornak, s kérlelték, hogy maradjanak éjszakára. Eleinte tiltakoztak, de aztán a kis Patty, és a két elsős leány rávették őket. Csodálatos vacsorát töltöttek együtt, majd miután eljött az ajándékozás ideje, Jamie félre húzta Elianát.
- Mikor mondjuk el nekik? - kérdezte a lányt.
- Most kéne... De izgulok. Görcs van a pocimba – mosolygott a lány.
- Nekem is... Egyáltalán, hogy kell ezt elmondani? - vigyorgott a fiú.
- De hülye vagy – nevetett Eli. - Megoldod te, gyere – szólt, s kezét megfogva maga után húzta párját.
Elianának, mint legtöbbször, most is igaza volt, hogy Jamie megoldja a helyzetet. Ugyan is pár perc múlva odament a lányhoz, s minden előzetes jel nélkül, szenvedélyesen megcsókolta az egész család előtt. Először mindenki döbbenten nézte a párost, majd mikor a csók abbamaradt Eliana ránézett a társaságra, s elnevette magát. Eliana, amint megtalálta édesanyját a tömegben, észrevett egy-két kósza könnycseppet a szemébe.
<i>„Minden vágyam teljesült... Ennél szebb karácsonyom, soha, de soha nem lesz az életben...”</i> - gondolta magában, majd akarta ellenére, kicsordult pár boldogságát idéző könnycsepp. Az ajándékozást megtartották, s mindenki csodaszép ajándékokat vett a másiknak. Ez egy igazi család volt. Lehet, hogy nem mindenki vér szerinti rokon, de család volt. A szeretet elnyomta a vér szerinti kötelékek lényegét. Eliana érezte boldog, s ennél boldogabb soha az életben nem lesz, és neki most csak ez az egy számított...