14., Szünet!

A tanítás utolsó napja volt ez. Egy hét volt hátra karácsonyig. Mikor megszólalt a csengő, a termekben lévő összes diák egyszerre ugorhatott fel.
- SZÜNET! SZÜNET! - ugrált ki az átváltoztatás teremből Eliana és Ginny elég vicces látványt nyújtva. Sokan nevettek rajtuk bár már megszokták a lányok állandó bohóckodását. Ginny vidáman vette magát Harry nyakába a klubhelységben, Eliana pedig bepattant Jamie ölébe, és egy puszit nyomott a fiú arcára.
- Tudod, hogy ebben az évben nálunk lesztek! - szólalt meg Eli.
- Tudom, hát... De Ginnyék is, és Nevillék is.
- Ja, ja. Szupi lesz ez a karácsony tuti.
- Szerintem is.
- Na megyek pakolni, ha akarsz gyere fel – szólt nevetve Eliana vissza, még a lépcső aljából.
- Persze, és hogy?
- Megoldod te... - kacsintott a lány, majd Ginnyvel együtt fellépdeltek a lépcsőn.
- Végree! - táncikáltak be együtt a szobába.
- Nézd Ginny, mutatok valamit... De el ne mondd senkinek...
- Úgy ismersz? - Eliana már csak elmosolyodott, s elővett egy kis dobozt a párnája alól.
- Ez az enyém? - kuncogott Gin.
- Nem te hülye... Jamie- é...
- Hűha...
- Nyisd ki... - Ginny kinyitotta a dobozt, majd döbbenten nézett Elianára.
- Döntöttél? - mosolyodott el. Eliana csak egy fejbólintással válaszolt. - Váá! De jó! Úgy örülök Eli!
- Én is... De nehogy szóljál Harrynek... Hadd nézzen egy nagyot...
- Áh, ez nagyon kemény! Ennél szebb Roxforti évet nem is kívánhattunk volna!
- Az már biztos!
- És ez neked miből van? Mármint úgy értem, miből vetted?
- Hét éve kapok zsebpénzt, azóta spórolok... Én soha nem kértem anyuéktól pénzt ajándékra... habár ezt a pénzt is ők adták, de soha nem költöttem belőle magamra. Mindig ebből vettem az ajándékokat.
- Huh... Én mindig anyámékat húztam le... - nevetett Gin.
- Kop- kop... - dugta be Jamie a fejét az ajtón.
- Te hogy jöttél fel? - nézett rá döbbenten Ginny.
- Harry is itt van... Mondjuk úgy, hogy megoldottunk, ugye Eliana? - kacsintott a lányra, amitől Eli totál elpirult. - Az micsoda az a kis doboz? - Ginny egy hirtelen mozdulattal becsukta, majd egyből Eliana kezébe adta, az pedig egyből rögtön zsebre vágta.
- Valamelyikőtök ajándéka – nyújtotta ki a nyelvét jobb oldalra Eli.
- Aha, vádzsom.
- Mi az a vádzsom? - kérdezett vissza Ginny, két csók között.
- Hát van, hogy érted? És akkor vágod? És akkor vádzsod? Most találtuk ki Harryvel...
- Jajj, de hülyék vagytok... Na gyere Jamie baba, segíts nekem pakolni...
- Ezért hívtál csak fel? Ejj...
- Bizonyám... Na, tempó, mert egy óra múlva lesz a dumálás a Nagyterembe, aztán indulunk haza!

Bizony eljött ez az idő. Dumbledore mindenkitől elköszönt, s Eliék már a kis falu, Roxmorts felé tartottak csomagjaikkal. Még szerencse, hogy hazáig használhatták a pálcájukat, mert különben hallgathatták volna egész úton Eliana nyavalygását, hogy cipelhetik a csomagokat, és ezt Jamie meg is jegyezte neki.
- Szerencse, hogy még varázsolhatunk...
- Miért? - kérdezett vissza Ginny.
- Mert különben a mi kis Elianánk egész úton nyavalyogna, hogy ő nem cipeli tovább a csomagokat... - vágott be egy vigyort.
- Mi? Rólam van szó?
- Rólad hát, drága...
- Nem is szoktam nyafizni...
- Áh, te nem... - kezdett kacagni Jamie.
- Na, ezért kapsz! - szólt nevetve Eliana, majd ráugrott a fiúra és elfeküdtek a körülbelül tíz centis hórétegben. Eliana belemarkolt a hóba, s egy tenyérnyit Jamie fejére kent.
- Tee! - ezzel Jamie, egy lendülettel átvette a fölényt, s Eliana fölé hajolt. Kisebb fajta tömeg gyúlt már össze körülöttük, s figyelte a jelenetet, mivel a háromnegyed iskola mögöttük jött. Jamie Eliana kabátját jól megtömte hóval, de a lány se kímélte a fiút. Eliana egy óvatlan mozdulatánál elkapta a kezét, s most már egyenrangúan hócsatáztak tovább. Mikor Eliana ismét alulra került megszólalt.
- Nyertél...
- Tudom... - szólt, majd egy határozott mozdulattal lehajolt a lányhoz és szenvedélyesen megcsókolta. Miután Jamie feltápászkodott a földről, rámosolygott Elire, majd segített neki is felállni. Útközben ugyanolyan jól csevegtek, mint eddig, s úgy csináltak, mintha ez a dolog meg se történt volna.
- Az összes lány úgy bámul rád, mintha megakarnának gyilkolni... - súgta oda Ginny Elinek, kisebb kuncogással.
- Vettem észre... - kezdett nevetni Eli is.
- Héló, nem sugdolózunk – szólt Harry, amire Ginnytől csak egy nyelvnyújtást kapott válaszul. - Oké, te még nem' tod kivel kezdtél ki... Szálljunk fel.
- Jajj, Istenem, ki az én barátom... - kezdett nevetni Ginny, majd Harrynek adott egy jó hosszú csókot.
- Talán valami bajod van velem? Szóljál...
- Dehogy van te kis buta... Itt jó lesz? - érdeklődött Ginny a kabin felől.
- Ja, ja.
Még egy fél órát kellett várni az indulásra, majd a gőzős lassan elindult Londonba. Az úton Elianáék csak négyen voltak a kabinban, hiszen Ron szerette volna Hermionéval kettesben tölteni az utat, ha már karácsonykor nem lehetnek együtt. Emellett Neville is összeszedett valami csajt, és annak a barátnőivel utazott, tehát Eliana, és Ginny a fiúkkal maradtak – legnagyobb örömükre.
Gyorsan telt az út, mert mikor feleszméltek, már lelassult a vonat. Mikor leszálltak, Sirius és Lily várta őket. Köszöntették egymást, majd még Elianáék elbúcsúzkodtak Roxfortos barátaiktól.
- Ginny, ne keresd a szüleidet... - szólt Lily Ginnynek, amikor látta, hogy a lány eléggé keservesen tekint körbe. - Hozzánk jöttök egyből, mindannyian. Fred és George már ott vannak, ahogyan a szüleid is – Ginny és Eliana egymás felé fordultak, mind a kettőjüknek hatalmas vigyor terült szét a száján, majd visítva egymás nyakába vetették magukat.
- Mi is most megyünk? - fordult Jamie apja felé.
- Bizony... - terült szét egy jókora vigyor Sirius arcán.
- Te... Mi ez a sunyi vigyor? - értetlenkedett poénosan Jamie.
- Megtudod hódítani Elit... - bökte oldalba fiát.
- Huh, ezért még kapsz... - kezdett vigyorogni Jamie is.
- Amúgy anyuék csak este jönnek...
Bőröndjeiket felpakolva indultak meg kifele, ahol a minisztériumból érkezett limuzin már várta őket. Mikor megérkeztek Elianáékhoz, a lakás már gyönyörűen fel volt díszítve, de persze a karácsonyfát mindig együtt veszik, szóval annak még csak a helye volt meg. Természetesen a lakást vagy tíz tündéri házimanó díszítette fel. Már régebben Malfoyéktól sikerült elhozni egy házimanót, akit Lucius és fia mindig bántott. Harry és Jamie okosan megoldották, hogy lehetne megoldani, hogy valamelyik Malfoy adjon ruhát a kis manónak. Dobby azóta hűségesen szolgálja a családot, ők pedig szeretet adnak neki. Feleségével, - akit az utcán találtak még régebben Jamesék - egy éve nemzettek nyolc pici manócskát. Jamesék persze, mindannyiukat imádják, és rokonként kezelik őket.
- Mikor megyünk fát venni? - kérdezte Eliana, miközben ledobta magát a nappaliban lévő kanapéra.
- Majd jövőhéten.
- És nagyiék mikor jönnek?
- Az én szüleim csütörtökön érkeznek, Jamesé szerdán – adott választ Lily, aki két pici manó segítségével behozott vagy tíz forrócsokis bögrét. Ekkor hirtelen gyerek sírás hallatszott az emeletről, majd Lily elindult felfele.
- Hagyd csak anyu. Majd én – válaszolt Eliana, majd felment kisöcséhez. Mikor benyitott a szobába testvére a kiságy szélébe kapaszkodva állt, s mikor meglátta nővérét, elkezdett vigyorogni, s kalimpálni a kezeivel, aminek az lett a következménye, hogy hátraesett. - Na gyere tök mag – vette fel Eli nevetve kistesóját, majd levitte a nappaliba a többiek közé. Mindig is imádta kistesóit nyúzni, már három éves korában sem hagyta az ikreket, mikor megszülettek. Leült a nappaliban Jamie mellé, majd elkezdett játszani testvérével. - Na, mi van, baba? - kérdezte nevetve, miközben öccsét feltartotta a levegőbe. Ezt Jesse meglehetősen értékelte, mert elkezdett nevetni.
- Add ide egy picit húgi – szólt neki Harry. Mikor átvette a kis csöppséget, annak legörbült a szája, és elkezdett pattogni Harry ölében. Kis kezeit Eliana felé nyújtotta, közben aprókat nyögött. - Úgy látom, téged jobban szeret.
- Az könnyen megeshet... - kacagott Eli. - Na, add ide. Anyu, tud már kúszni?
- Oh, de még, hogy... Tedd csak le...
Eliana mikor letette a földre Jesset, az eszeveszetten kezdett el mászni mindenfele, s minden kis apróságot, morzsált felszedett a földről, s megpróbálta elfogyasztani, de Lily mindig megakadályozta. Ezen az egész társaság mindig jót kacagott.
- Tényleg, Lily, anyuék, meg Fredék? - kérdezte Ginny, mert időközben feltűnt neki, hogy szülei sehol, ahogyan testvérei se.
- Elmentek anyádék vásárolni estére, Fredék meg elszaladtak a boltjukba valamiféle üdítőért.
- Hűha, eltudom képzelni milyen üdítő lehet az – hülyéskedett Jamie.
- Na, én felviszem a dolgaimat... Jössz Ginny? - szólalt meg most már Eliana is.
- Majd mindjárt.
- Oké.
- Segítsek Eli? - állt fel Jamie.
- Hátő, ha van annyi erőd, hogy az én csomagjaimat felvidd, akkor megköszönném... - Jamie már csak egzotikusan belenézett Eliana szemeibe, amitől a lány azt hitte meg se fog tudni mozdulni, majd fél perc múlva eltűntek az emeleten.
- Láttad Sirius? - fordult Lily a gyerekek keresztapja felé.
- Mit?
- Jamie- t... Meg Elianát.
- Ja, láttam. Jamie felajánlotta, hogy segít felvinni a csomagokat, Eliana meg elfogatta.
- Istenem, hogy te milyen lökött vagy! - nevetett Lily. - Ahogyan egymás szemébe néztek!
- Ja, hát azt ki nem tudja...
- Mi van? Harry, miről maradtam le, mert az idióta keresztapád, itt szórakozik velem...
- Arról van csupán szó, hogy Eliana, és Jamie egymásba vannak zúgvaa...
- És én erről mért nem tudok?
- Lily, szerintem azért, mert Eliana az évek alatt nekem is ma vallotta be... Habár ezt mindeddig tudtuk, de ma közölte velem nyíltan – szólt bele a témába Ginny is.
- És mért nincsenek még együtt?
- Mert mind a kettő nagyon hülye... - vigyorgott Sirius. - Jamie nekem sírt állandóan, Eliana meg Ginnynek...
- Vádzsod anyu?
- Mi van Harry?
Este megérkeztek Nevillék, Jamie édesanya, Ginny szülei, és két bátyja, emellett Lily férje, James is hazatért, így a vacsorát már együtt tudták elfogyasztani.

<b>Írói megjegyzés: A VÁDZSOM kifejezés, és formái kizárólag a 9/D osztályt illetik, különösen a kitalálót Jakab Márkot XD Hátigen az ÉN ostályom... XD</b>