13., A Bál By Aletta

<i>„Végre eljött ez a nap is!!!” </i>Ezt gondolhatta magában minden diák a Roxfortban, hiszen már csak pár óra választotta el őket, attól a bizonyos karácsonyi báltól. Délelőtt minden diák lemehetett még Roxmortsba ruhát, és egyéb kis mütyüréket nézni.

- De Eliana! Legalább olyan ruhát válassz, ami passzol is hozzám! Ne kéket! Zöld, fehér vagy, fekete... De inkább zöldet – idegeskedett Ginny az egyik ruhaüzletben.

- Jajj, Ginny, bármit, csak ne kiabálj velem... - nevette el magát ezen a napon, már sokadjára Eliana. - Ez jó lesz?

- Hm... Mutizd csak... Na végre, hogy találtál nekem egy normális darabot!

Ginny kifizette a magának vett ruhát, és a sminket Elianával együtt. Már vagy két órája voltak lent, és Eliana áldotta az Istent, hogy végre indulhatnak.

- Na, és, melyik ékszereidet veszed fel? - kérdezte Ginny, miközben Roxmortsból bukdácsoltak vissza.

- Hátőő... Anyuéktól kapott karkötőmet, keresztapuéktól kapott fülbevalóm, és nyakláncom meg nincs, ennyi... Mért, te? Ja, és plusz a gyűrű, amit tőled kaptam, és még soha nem vettem le.

- Meg is ölnélek ha levennéd... - kuncogott Ginny.

- De én is téged... Milyen szerencse, hogy pár nappal tér el a szülinapunk, és te is gyűrűt vettél nekem, hat éve, és én is... Azóta nem is vettük le.

- Nem hát, soha... Amúgy én amit anyuéktól kaptam fülbevalót meg karkötőt veszem fel. Pont illeni fog a ruhához.

- Ja, ja... Jajj, Ginny, úgy nem akarok Nathannal menni...

- Hát ne menj... Jelents beteget...

- Persze, szivassam meg? Olyan köcsög, azért nem vagyok... Csak egy picikét...

- És mire jutottál McGalagonnyal?

- Mármint a vizsgákkal?

- Ahham...

- Hát megkérdeztem, hogy le- e tehetném az RBF- et, és majdnem sírógörcsöt kapott... - nevetett. - Azt mondta, hogy, hogyne tehetném, meg, hogy ennek nagyon örül, stb... És megkértem őt is, hogy ne szóljon senkinek... És mondtam, hogy csak te tudod. Milyen nagyot fognak nézni Harryék, meg anyámék.

• Áhh, értem... És a múlt héten? - kezdett el szabályosan szakadni a röhögéstől Ginny. - Mikor táncot tanított nekünk McGalagony... És Ronon mutatta a lépéseket... Azt hittem mentem meghalok.

A lányok míg felértek hálójukban, nagyon jól elbeszélgettek, mint mindig, s lassan közeledett az este. Érezték, hogy az a tipikus gombóc a hasukban, egyre kezd erősödni. Egymás segítségével, kellően, de mégse túl giccsesen, kiszépítették magukat. Eliana csodálatosan festett édesanyjától örökölt ruhájában, és a kellően hozzáillő sminkkel, és ékszerekkel. Akárcsak Ginny, szintén khaki színű ruhájában, gyönyörű volt. Mikor lesétáltak a lépcsőn, Harry egyből csókkal fogadta Ginnyt, majd elkezdett ámuldozni, hogy ő a legeslegszebb nő a földön. Eliana csak egy mosolyt eresztett meg, majd egyedül folytatta útját, mikor valaki hátulról megérintette a vállát.

- Mit akarsz, Jamie? - fordult hátra dühös, de mégis csábító arccal Eliana.

- Öhh, én csak... Hol a párod?

- A Nagyterem előtt. Mért, és neked?

- Nekem nincs...

- Nocsak... Nem sikerült senkivel beszervezni azt a csajt? Furcsa...

- Tudod mit? Inkább menj...

- Okés...

Eliana egyedül folytatta útját a Nagyteremhez. Nathan, a hatalmas tömeg szélén állt, elég észrevehető helyen. Eliana egyből odasomfordált hozzá.

- Szia...

- Úha, szia... - nézett végig a lányon. - Te, ismerjük mi egymást?

- Jajj, ne hülyülj már... Annyira nem vagyok szép... ANNYIRA! Csak viccelek... - kacagott a lány.

- Nem a... inkább nem mondom mit, nem... - amint elkezdtek ezen a kijelentésen nevetni, McGalagony jelent meg mellettük.

- Jó estét Miss Potter, Mr Diggory... Ugye tudja kisasszony, hogy megnyitó tánc kell? - idegeskedett a professzor.

- Nem...

- Hát akkor most már tudja, gyerünk előre!

- De, de professzor, én, ez nekem nem megy...

- Jajj, gyere már, jó buli lesz... - kezdte el húzni Elianát Nathan a bejárati ajtó felé.

Mikor Eliana belépett a Nagyterembe, azt alig ismerte fel. Jégcsapok lógtak mindenhonnan, a díszítés egyszerűen csodálatos volt. A szokásos égboltot megjelenítő mennyezetről, most apró hópelyhek hullattak, el nem érve a talajt. De várjunk csak... Mivel az égboltot jeleníti meg a plafon, ez mást sem jelenthet, minthogy esik a hó odakint! Elianának befelé menet, tátva maradt a szája, így észre sem vette, hogy végigjutott a nehezén, a zavarba ejtő tömegen. Már a táncparketten állva Nathannal, és a másik két bajnokkal, és azoknak partnereivel pislogott nagyokat, és totál kiment minden egyes lépés a fejéből, amit McGalagony tanított, ezért kénytelen volt a többieket utánozni, emellett improvizálni.
- Nyugi, jól megy... - szólalt meg Nathan tánc közben.
- Elhiszem... Mikor lesz már vége?
- Nem sokára, amikor a szám végére eljutunk... Az már mindjárt itt van...

- Remélem is... - mosolygott a lány.
Eliana kezdte elég jól érezni magát tánc közbe, de ez nem sokára véget ért. Mikor körbe tekintett a hatalmas teremben, meglátta édesanyját, és apját. Két másodperc sem telhetett el, máris a karjukban landolt.
- Anyu!
- Eliana! Gyönyörű vagy kislányom!
- Te is! Apu mesélte, hogy második lettem?
- Én is ott voltam – mosolyodott el Lily. - Csak te elájultál, és nekem meg muszáj volt mennem, a kicsi miatt. De ma egész este itt vagyok.
- Jajj, úgy örülök neked! Köszönöm a ruhát, egyszerűen csodálatos!
- Gyere mennyünk, igyunk valamit és közben tudsz mesélni nekem.
Eliana belekarolt édesanyjába, majd a bár pult felé vették az irányt. Mind a ketten töltöttek maguknak egy kis narancslevet, majd traccsolásba kezdtek.
- És... mért nem kaptam tőletek én rivallót, mikor elvették a prefektusi jelvényem? - tette fel Eliana azt a kérdést ami legjobban foglalkoztatta.
- Gondolom neked mondta Dumbledore professzor, hogy körülbelül, húsz éve vehette el valakinek a jelvényét...
- Igen...
- Matekozz egy kicsit, mikor jártam én iskolába... - vett fel egy ördögi mosolyt Eliana anyja. - Akkor jöttem össze apáddal, és onnantól én is minden „rosszba” benne voltam...
- Te voltál?! - döbbent meg a lány.
- Igen én... - kuncogott Lily. - Na, megyek, apád kapálózik, hogy táncoljunk, majd még beszélgetünk... - ezzel egy puszit adott lánya fejére, majd James felé vette az irányt.
Eliana most egyedül állt ott, s szemével barátait kereste. Miközben ő a tömeget kutatta valaki megjelent mellette.
- Jössz táncolni?
- Jaj, Nathan – nevetett Eli. - Megijesztettél...
- Bocsi. Na, gyere. Ott vannak Ginnyék is.
- Ja, látom, oké mennyünk.
Elianáék másodpercek alatt a táncolók között teremtek, s Ginnyvel fergeteges táncba kezdtek. Az óra már üthette az egy órát, mikor Nathan megragadta Eliana karját, és kihúzta a Nagyteremből, egyenesen az udvarra. Gyönyörű bokrok ékesítették az udvart, padokkal díszítve, és a hó szinte már mindent befedett.
- Nem baj, ugye, hogy kijöttünk? Csak már azt hittem megfulladok – szólalt meg Nathan mióta kiértek először.
- Nem, dehogy. Tök, jó. Tudtam, hogy havazik. - Nathan most közelebb lépett Elianához, s kisöpört néhány tincset az arcából.
- Olyan szép vagy...
- Jaj, köszi, tudom, mindenki ezt mondja – nevetett a lány, és próbálta elkerülni ezt a kínos helyzetet. Nath feltűnően közel hajolt Elihez, s megpróbálta gyengéden megcsókolni, de a lány hátrált.
- Bocsi, de megbeszéltünk valamit, ha nem emlékeznél... A „kizárólag, mint barátok” szavakban nem szerepel a smaci, se egyéb más perverzség...
- Nem tud már érdekelni...
- Na, Patrick kettő...
- Tessék?
- Semmi, de értsd meg. Szerelmes vagyok!
- A Blackbe, mi? - Nathan hangja idegességet tükrözött.
- És ha igen? Mi van akkor? - Eliana alig tudta felfogni mit mondd, mert a félelem ismét kezdte hatalmába keríteni, épp mint amikor Patrick megakarta erőszakolni.
- Tudod, engem az ilyen nem hat meg.
- Hát bocs... Tudod... - Eliana viszont nem tudta befejezni a mondatot, mert Nathan hirtelen a falhoz szorította és megcsókolta. Eliana olyan erővel lökte el, hogy a fiú kis híján hanyatt esett. - Nem fogtad fel amit mondtam?! Azt, hogy NEM!
- Na, jó, ebből elég! <i>Imperio!</i>
Eliana nagyon sokat tanult már a tiltott átkokról, főleg akkor nézett utánuk a legjobban, mikor a Tusa első próbájára készült. A legyőzéséhez hatalmas akaraterő volt szükséges. Körülbelül egy percig állhatott egy helyben dermedten, mikor Nathan elkezdett felé közeledni, és épp megakarta volna csókolni, de a lány abban a pillanatban az átkot legyőzte. Maga elé tartotta a kezét, s ebben a pillanatban a fiú hanyatt vágódott.
- Hát ezt, hogy csináltam... - kérdezte magától Eliana, s közbe belepillantott a tenyerébe.
- <i>Petrificus totalus!</i> - kiáltott valaki Eliana háta mögül, majd megragadta a lány kezét, s a Griffendél klubhelysége felé kezdte húzni.
Eliana mikor beértek a kastélyba, akkor ismerte fel megmentőjét, Jamie- t. A klubhelységbe érve, leültek egymás mellé a kanapéra, s néma csend vette kezdetét. Egyedül a Nagyteremben ordító zenének a foszlányait lehetett hallani.
- Köszi...
- Hogy csináltad?
- Mit?
- A <i>Manus Rememdium</i>- ot...
- A micsodát?
- Kézzel varázsoltál...
- Én nem tudom... Csak mondom magamban pálca nélkül nehéz lesz legyőzni, mert ő mégis csak pasi, én meg csaj, és gyengébb vagyok... Megijedtem, kitartottam a kezem, arra gondoltam, hogy meg kell védenem magam, és sikerült... De te, hogy kerültél oda?
- Követtelek... Láttam, hogy kimentek, és gondoltam megnézem mit csináltok...
- Féltékeny voltál? - kuncogott Eliana.
- Mi? Én? Nem...
- De, öö... Várjunk csak. Akkor te hallottál mindent?
- Bizony... - terült szét sátáni mosoly Jamie arcán.
- Adj egy ásót...
- Minek neked az?
- Hogy elássam magam... - pirult el fülig a lány.
- Mellesleg, legyőzted az <i>Imperio</i>- t... - váltott témát Jamie.
- Ja... Nem tudom, azt viszont, hogy csináltam... Szóval ne is kérdezd...
- Oké. Viszont tudom, hogy szerelmes vagy belém – vigyorgott Jamie mint egy tejbe tök.
- Te, te direkt szivatsz? Tudod, milyen zavarba hozol? - kérdezte Eliana, s feje olyan vörös lett, mint még soha életében.
- Bizony, most visszakapod azt, amit velem tettél...
- Mért, mit tettem én veled?
- Gondolkodj egy kicsit...
- Muszáj?
- Nem.
- Oké.
Innentől fogva némán ültek egymás mellett, s bámulták a nyugodtan lángoló tüzet.
- Kimegyünk hógolyózni a kastély mögé?
- Öltözzünk át, és mennyünk...
A két fiatal így is tett, és hajnali ötig be se tolták magukat a kastélyba...

<b>Írói megjegyzés: A <i> Manus Rememdium</i> latinul annyit tesz, <i>Kéz Varázslás...</b></i>