11.

Az Első Próba

November huszonkilencedike volt, csendes, őszi péntek reggel. Egy nap volt már csak hátra Eliana egyik legnagyobb feladatáig. Holnap eljön az az idő, mikor szembe kell néznie azzal, hogy mégis mekkora bátorsága van. Az elmúlt hónapban McGalgony professzor még a könyvtár tiltott részegére is beengedte őt, és Ginnyt, hogy át nézzenek pár olyan varázslatot, melyeket órán nem vehetnek. Eli lassan feltápászkodott az ágyból, majd halkan ki somfordált a mosdóba, hogy fel ne ébressze Ginnyt, vagy valamelyik alvó társát. Gyorsan kicsípte magát, majd percek alatt lent is termett a klubhelységben. Eléggé elkalandozott gondolataiban, miközben a nyugodtan lángoló tüzet szemlélte.

„Vajon mi lesz Jamie- vel, és velem? Már egy hónapja nem is beszéltünk... Nem is hiányzom neki úgy látszik. Nem értem, akkor meg minek kellet kikezdenie velem. Habár jól van, én is kikezdtem vele, de csak egyszer. Jobb ez így ahogy van.”

Elianát a mélázásból Patrick, a prefektus ébresztette fel.

• Na mi a helyzet, kis csaj?

• Semmi jó...

• Mit tűnődtél az előbb?

• Áhh, hosszú...

• Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz... - karolta át a lány vállát.

• Csak Jamie- n... Olyan idióta. Egyfolytában kikezd velem, jó oké egyszer én is, de ő folyamatosan. Kétszer megmondtam nem lehet köztünk semmi, mert unokatesók vagyunk, igaz nem vér szerint, de akkor is... Erre meg megkért egy hónapja, hogy szedjek neki össze egy csajt...

• Ez hülye... Már bocs.

• Semmi gond, én is tudom... Mennyünk reggelizni?

• Aha... - A két fiatal elindult a Nagyterem felé, s az úton jót csevegtek a holnapi próbáról. - És nem félsz?

• Nem.

• Én paráznék.

• Nem vagyok az a parás fajta.

• Én sem.

• És mivel kapcsolatban nem vagy az? - kérdezett vissza Eliana sunyi mosollyal.

• Semmivel... Akármit meg merek tenni.

• Még azt is, ha azt mondanám kezdj el sztriptízezni vacsorán a Griffendél asztalán?

• Na jó azt nem merném, de ezt igen... - mondta, majd egy hirtelen mozdulattal lekapta Elianát. A lány nem fogta magát vissza, és viszonozta a csókot Patrick- nak, hiszen a fiú elvégre nem volt rossz bőr, és jó is lesz neki felejtőnek. - Huhh, hát nem vagy semmi...

• Ezt bóknak vehetem? - mosolyodott el.

• Annak.

Elianának valami furcsa érzése támadt, mintha valaki nézte volna őket, ezért oldalra fordította tekintetét, ahol a ledöbbent Jamie állt, bátyával Harryvel. Eliana csak oda intett nekik, majd útját a Nagyterembe Patrick- kal kézen fogva folytatták. Reggelijüket nyugodtan fogyasztották, mikor megjelent Ginny, és csatlakozott hozzájuk. Azt hitte leborul a székről, mikor látta, hogy legjobb barátnője és Patrick szájra puszikat osztogatnak egymásnak. Mikor vissza kellett menniük a hálójukba a tankönyvekért, Ginny szóról szóra kifaggatta Elianát.

• Há, mi van veled?

• Há, én nem' tom.

• Minek ő neked? Elvégre cuki... De akkor is! Eliana! Te Jamie- t szereted!

• Istenem, mért nem érti meg senki, hogy nem lehet, hogy összejöjjek vele?

• Mért nem? Nem vér szerinti rokonod.

• Nem baj... Attól még unokatestvérem. És Patrick megfelel nekem felejtőnek.

• Hát te tudod... Ha neked jó akkor nekem is – adott egy puszit Giny, barátnője arcára.

• Na most induljunk, az első óránk nem Patrick- kal lesz, ugye tudod?

• Hogy ne tudnám? Na, de induljunk...

• Oké.

Eliana napja elég szépen telt, egész nap Patrick- kal lógott, és együtt hülyéskedtek. Este Eliana fáradtan ballagott fel a hálójába, azzal a tudattal, hogy holnap nehéz nap vár rá, és a legeslegjobb formáját kell hoznia.

Eliana mikor felkelt, s elindult a Nagyterem felé, érezte mindenkin feszültség uralkodik. Minden ember szerencsét kívánt neki, de Eliana komolyan attól félt most már ebben a pillanatban, hogy valami balul fog elsülni. Vagy elront valamit, vagy szégyent hoz a csapatára, vagy valami történni fog. Idegesen kezdte majszolni reggelijét, szokásos narancslé adagjával, mikor McGalagony jelent meg mellette.

• Induljunk?

• Muszáj, professzor?

• Jajj, ne szórakozzon már itt nekem. Persze, hogy muszáj.

Eliana még vetett egy pillantást Ginnyre, Harryre, és Patrick- ra, majd elindult McGalagony után. Tegnap még azt mondta Patrick- nak, hogy nem fél, de most elkezdte érezni azt a bizonyos gombócot a hasában, ami az idegesség jele volt.

• Nem kell mitől tartania, Miss Potter. A legjobb, legképzettebb, diplomás varázslók fognak ülni a lelátón, akármi is történik egyből beavatkoznak.

• És ha elrontom professzor? Ha szégyent hozok az iskolára?

• Akkor így jártunk. Senkit nem fogja zavarni, elhiheti. Én csak azt tudom tanácsolni, hogy próbálja a legjobbat nyújtani, és akkor semmi probléma nem lehet, még az se, hogy bűntudata támad, ha veszít. Hát itt volnánk! Sok sikert Eliana!

• Köszönöm tanárnő... - Eliana izgulva belépett az óriási sátorba ami a stadion előtt állt. Cedric nyomban odament Elianához, ismertetni vele a tennivalókat.

• Majd ha megtelik a nézőtér, akkor indultok. Sorsolással fogjuk eldönteni, ki lesz az első, a második, s az utolsó. Abból a zsákból, ami ott van az asztalomon, abból fogjátok kihúzni, annak a valaminek a kisebbített mását, ami a sátor másik végébe vár rátok. Okés?

• Persze, hogyne...

Eliana két társának odaintett, azok pedig egy fejbólintással üdvözölték a harmadik bajnokot. Mind a hárman fel, s alá járkáltak a sátorban idegesen. Eliana úgy érezte, nem is akarja igazán ezt az egészet, de hát, most mit csináljon. Túléli, ha meg nem akkor lesz gáz. De hát ennek a veszélynek igen kicsi volt az esélye. Amíg ő eltűnődött magában, észre sem vette, hogy a két bajnok, már a zsákból húznak. „Szóval a finn lesz az első, a magyar a második... - gondolta magában. - Én pedig az utolsó...”

Mire gondolatai végéhez érkezett ő következett a húzásban. Két társa kezében meglátott, két lekicsinyített sárkányt.

• Na, nem! Nem fogok sárkányokkal küzdeni Dumbledore professzor!

• Csak eggyel kell!

• Még eggyel se... Ők idősebbek mint én, nekem ez nem fog menni... Én nem tudok, egy sárkányt legyőzni az én tudásommal!

• Ne foglalkozzon vele, az lényeg, hogy kiáll, Miss Potter! És most húzzon...

Eliana mély levegőt vett, majd kivette egy kicsivel nagyobb méretű sárkányt, mint a másik két lányé.

• Jól jártál... - mosolygott rá Cedric Elianára.

• Mi jöhet még? - emelte Eliana tekintetét az égre.

• A Magyar Mennydörgő a te sárkányod.

• És ez mért nagyobb, mint az a kettő?

• Hátő... Mert ez a legnagyobb, és a legerősebb... Na jól van, kezdjünk gyülekezni – terelte el gyorsan a témát Cedric, mielőtt Eliana egy kisebb hiszit-rohamot kicsapott volna.

Mélyen merengve ült egy kanapén, azon tűnődve, mit fog ő kezdeni szimpla egyszerű varázslataival. De ekkor egy hatalmas gondolata támadt, amivel lehetséges, hogy legyőzze a sárkányt. Mikor ez eszébe jutott egyből szólították is. Mély levegőt véve kilépett a szabadba. Tudtam, hogy az előző két bajnok már túljutott, ezért neki se volt szabad feladnia. A félelem minden lépésénél erősödött benne, de már nem volt visszaút. Úgy érezte, mintha egy könyv főszereplője lenne: az erdő szélére varázsolt lelátók zsúfoltságik tele voltak emberekkel. Eliana lassan fejét a helység közepe fele fordította, ahol egy óriási feladat várt rá: szembe kellett néznie a Magyar Mennydörgővel. Hatalmas volt, az a tüskés farok, és az az erős test. Nagy sárga szemeivel Elianára nézett is visított egyet. A lány azt hihette nyomban elbőgi magát, mert annyira megijedt. Hatalmas tapshurrikán keletkezett, ezzel kissé felbőszítve a sárkány. Eliana nem tudta, hogy egyszerű varázslatokkal próbálkozzon, vagy az előbb eszébe jutott tervét hajtsa végre.

• Invito Nimbus 2003! - kiáltotta, de hangját nem nagyon lehetett hallani, és csak reménykedhetett benne, hogy Ginny nem zárta be a hálójuk ablakát.

Míg a seprű oda nem ért, Eliana egyszerű varázslatokkal próbálkozott, ami eddig egyik se hatott. Teste remegett alig tudott állni a lábán, azzal a tudattal, hogy mi van ha ez a terve nem válik be. Egyszer csak susmogó hangot hallott maga mögött, majd egy hirtelen mozdulattal felpattant seprűjére. A tömeg ahogyan Eliana a magasba emelkedett egyre kisebb lett, és a mennydörgő se volt nagyobb egy kis cicánál. Az egész tömeg hangosan felborzolt Eliana eszén. Eliana Harry taktikáját akarta alkalmazni, amit testvére általában kviddics meccseken vet be. Elkezdett lefelé suhanni a seprűjével, majd mikor a sárkány is annyira lehajolt, mint ahol ő repül, Eliana egy hirtelen mozdulattal a magasba rántotta a seprűt ezzel a sárkányt megzavarva. Briliáns ötletét viszont azt gátolta, hogy a sárkány meglendítette a farkát, aminek tüskéi végig hasították Eliana hasi oldalát. Páran, hallotta, ahogyan felvisongtak, de nem törődött vele. Nem volt túl nagy a fájdalom, ezért taktikázott tovább, mikor egy nagyon jó ötlete támadt. Észrevette, hogy a sárkány szárnyait nem használva, nem repül a magasba, és féltve őrzi a tojásait. Nem volt hát megoldás mint felcsalogatni a sárkányt a magasba. Épphogy annyira emelkedett fel a seprűjén, hogy a sárkány fenyegetve érezze magát, de Elianát ne érje el. Ahogyan visított, hangja elég kellemetlen volt, hatalmas fehér fogai szinte világítottak fekete szájában.

• Mire vársz... Gyere... - motyogott magában Eliana.

Nem is kellett sokáig várnia, a sárkány hatalmas fekete szárnyait kitárva az égbe emelkedett a kincset érő aranytojást, már nem őrizte a két karmos láb. Eliana a Nimbusa nyelét egyenest a föld felé fordította, de még mielőtt a sárkány fel is foghatta volna, hogy mire készül, ő már a tojásoknál járt. Felkapta az aranytojást, és egy hirtelen, figyelmetlen mozdulatnál leesett a seprűről kezében a tojással. Fejét elég erősen beverte, de már a hangokat befogadta az agya. A kicsapongó diákok és tanárok dörgő tapssal, és hangos üdvrivalgással örvendtek Eliana sikerének. A lány elmosolyodott, majd a fejébe belehasított egy éles fájdalom, pont ott ahol az előbb beütötte, és összeesett.

Eliana a gyengélkedőn ébredt. Rengeteg szempár szegeződött rá, hiszen még alig telhetett el pár óra.

• Mi történt?

• Elájultál... - szólalt meg Harry.

• Azt tudom... De győztem? Vagyis mennyi pontot kaptam? Hányadik lettem?

• A második... Maximum tíz pontot adhattak, és neked nyolc lett - szólalt meg Ginny is. - A magyarok az elsők, mi a másodikok, és a finnek a harmadikok. A finn azzal rontotta el az egészet, hogy kis híján majdnem felrobbantotta a stadiont, de azt te nem láttad szerintem.

• Nem hát... - mosolyodott el Eli.

• Na jól van, mindenki kifelé! A bajnokunknak pihennie kell! - jött be vidám Mrs Promfrey.

Mindenki elköszönt Elianától, de őt kissé bántotta, hogy Jamie nem volt ott...