10., Fejezet

Őszinteség

Eliana édesded álmára szundított, mikor érezte, hogy egy meleg test az övéhez bújik és hátulról átkarolja. Főszereplőnk elég kómás lehetett, hiszen a másik testet, csak úgy elkezdte simogatni, ami elég nagy hiba volt, mert az illető kipattant az ágyból, és megmutatva legmagasabb hangerejét elkezdet kiabálni.

• ELIANA! MÉGIS MIT MŰVELSZ?! - Ginny hangja az egész Roxfortot bejárhatta.

• Ajajj... Mi van már megint, Ginny? Mit kiabálsz? - kérdezett vissza teljesen kómásan.

• Na szerinted mégis mi van? Befekszem melléd, te meg elkezdesz simogatni! Nem Jamie vagyok, te csájé! - kezdett el nevetni.

• Jajj, bocsi... Csak álmos vagyok.

• Így jár az aki sokáig van fent... Szégyelld magad Eliana. - kacagott Gin.

• Oké, meglesz, amint felkelek. Most hagyj durmolni.

• Lusta... Na, jó addig én lemegyek. Majd gyere. Puszi.

Ezzel Ginny kibukdácsolt az ajtón, és eltűnt. Eliana már csak egyedül maradt a szobában, és készült visszaaludni. Ez szinte majdnem meg is történet, mikor legjobb barátnője zokogva berontott az ajtón, és teljes erővel becsapta maga után. Leborult az ágyára és keservesen sírt. Eliana szinte egyből kipattant saját ágyából, és odaszaladt Ginnyhez.

• Mi történt, Gin? Valaki bántott? Ki volt? Megölöm!

• Nem ölnéd meg...

• Dehogyisnem! Ki volt az?

• Harry...

• Meséld el, mit csinált már megint, az én drága egyetlen bátyám... - Ginny szipogott még egyet- kettőt, majd belekezdett a mesélésbe.

• Lementem, és megálltam a lépcső aljában, hogy megnézzem mit csinál, és Amilda McGregor, az a kis szajha, teljesen rámászott... És Harry nem lökte el, és lesmárolta Amilda, és akkor felszaladtam... A továbbiakra pedig már nem voltam kíváncsi...

Elianának több se kellett, felállt Ginny mellől, és kivette párnája alól, élete legfontosabb dolgát: a varázspálcáját. Ginny még kiabált utána, de a hang már csak a csukott ajtóig jutott el. Eliana iszonyatosan dühös volt, és elhatározta, ezt nem hagyhatta annyiban. Ő is – mint Ginny pár perccel ezelőtt – megállt a lépcső aljában, és figyelte Amilda tevékenységét. Most már ahogy észrevette nem Harryt nyalta- falta, hanem Jamie- t. Egyedül az adott a lánynak erőt, hogy látta Jamie folyamatosan ellöki Amildát. Mikor észrevette, hogy Amilda próbál egyre közelebb, és közelebb bújni Jamie- hez, megszólalt.

• Hé, Amilda! Ez a tied! - Eliana időközben apró kis éles csőrű madarakat varázsolt maga köré, amik most egyenesen Amilda felé vették az irányt. A lány ijedtében, és egyben fájdalmában felsikított, ugyanis a madarak kisebbfajta sebeket ejtettek az arcán. Pár perc után Eli megszüntette a madarakat, ez még közel se volt semmi, ahhoz képest, amekkora düh tombolt benne. Amilda is elővette a pálcáját, de nem volt elég gyors, mert Eliana már küldte is a következő átkot, aminek következtében Amilda a földre esett. Eliana lány fölé állt, és egyenesen a szemébe nézett – Nem akarlak meglátni még egyszer a bátyám, vagy az unokabátyám közelében, te kis ribi, mert elvágom a torkodat. MEGÉRTETTED?! - az utolsó szót Eliana már ordította. Amilda feltápászkodott a földről, majd farkas szemet nézett Elianával.

• Te parancsolgatsz nekem? Ehh... Ezt meg még megkeserülöd amit most tettél! Azt hiszed te vagy a menő csaj, mert helyes a bátyád, meg az iskola leghelyesebb csávója a pasid? A kis barátaid is mind csak tapló barmok! Azt hiszed azért másztam rájuk, mert bejönnek? Hát nagyon tévedsz... Csak azért, mert híresek. És a kis Ginny barátnődet még elkapom... és tudod mi vagy te? Egy lúzer. Vedd már észre magad te kis szakadt szajha... - Eliana keze a magasba lendült, és ököllel akkorát levágott Amildának, hogy az ismét visszaesett a földre, és orrából vér csöpögött. - Ezt még megbánod!

• Azt mondod? Megijedtem... Rám mondhatsz amit akarsz, de a barátaimat ne merészeld a szádra venni, te kis rüfke! <i>Carbunculus!</i> - Amildán óriási kelések jelentek meg, aminek következtében a lány disznó módjára kezdett el sikítozni, így az egész griffendél hatalmas röhögésben tört ki. - És most kuss... <i>Incarcerandus</i>! <i>Petrificus totalus</i>! - a lányon először egy szoros kötél futott végig, aztán pedig elájult.
  Eliana csak ekkor jött rá mit tett. A fél griffendél ott volt, és ő agyonátkozta az egyik évfolyamtársát... Ebből kicsapás lesz. Érezte. Túl nagy volt a csönd, Eliana szíve még soha nem vert ilyen gyorsan. Vajon ki szólal meg először, hogy menyjenek az igazgatóhoz? Vagy ki szalad először elmondani McGalagonynak? De semmi ilyesmi nem történt, ehelyett Ron nyögött be pár szót: - Öhm... Látott, valaki valamit?

A griffendélesek csak heves fejrázással válaszoltak, Elianának pedig végigfutott egy mosoly az arcán. Három lány odaballagott Amildához, ráküldtek egy felejtés- átkot, majd azt beszélték meg, hogy azt mondják, a folyosón találtak rá. Nem sokkal később, Amildát maguk előtt lebegtetve eltűntek a Kövér Dáma portréja mögött. Jamie intett Elinek, hogy üljön le mellé, hatalmas hangzavar lett, s egy pár ember Elit még meg is tapsolta.

• Szuper voltál drágám... - mosolygott Jamie Elire, s megakarta volna csókolni, de a lány elhúzta a fejét tőle.

• Megmondtam a múltkor Roxmorts után, hogy az csak véletlen volt... Nem, és nem... Érted?

• Felfogtam ne izgulj... - válaszolt vissza flegmán Jamie, majd elhúzódott a lánytól, és Ronnal kezdett beszélgetésbe.

Eli úgy gondolta itt az ideje felmenni és átöltözni végre. Mikor a fiúk és a lányok hálóját elválasztó emelethez ért, ott Ginny vetette magát a nyakába.

• Köszönöm Eliana! - szólt elcsukló hangon.

• Ginny. Az életemben te vagy számomra az egyik legfontosabb ember. Érted ölök.

• Szeretlek.

• Én is szeretlek, Ginny.

A két lány elindult a háljuk felé, s Ginny megvárta amíg Eliana elkészül. Ezután mindketten a klubhelység felé vették ismét az irányt, ami már kissé kiürült. A két fiú, Jamie, és Harry átnézett a két lányon, így Eliék se tettek másképp. Fél óra múlva a lányok már reggelijüket fogyasztották, de Ginny inkább csak müzlijében kavargatta a kanalát.

• Na, oké, ebből elég – szólalt meg Eliana. - Mi a baj?

• Olyan rosszul esik, hogy Harry még csak ide se jön elnézést kérni. Akkor tuti lesmaccantanám – futott végig egy ördögi vigyor Ginnyn.

• Idehívjam neked?

• Meg ne próbáld...

• Tudod, hogy megteszem, én képes vagyok rá.

• Tudom, ezért figyelmeztetlek, hogy meg ne merd tenni.

• Na és, mit csináljunk ma?

• Öhm... Gyakoroljunk a Tusára.

• Azt se tudom mi lesz a feladat. Meg is keresem Siriust.

• Oké, jó ötlet, megyek veled.

Befejezték reggelijüket, és egyenesen Sirius szobája felé vették az irányt. Épphogy oda értek, Jamie lépett ki az ajtón, vetett Elianára egy megrovó pillantást, majd távozott.

• Cső keresztfater, bejöhetünk?

• Hát nem tudom, hogy azok után téged be- e engedjelek, amit a fiam mesélt, de egye fene, gyertek.

• Mert? Mégis mit mondott? Ha itt lehordott engem mindennek, hogy milyen szemét vagyok, hogy megbeszéltük, hogy nem lehet köztünk semmi, akkor nagyon sajnálom...

• Sírt...

• Hogy mi?! Most szivatsz?!

• Nem... De ha visszamondjátok, büntetőmunkára küldelek titeket – kacsintott.

• Én ezt nem értem... - bámult maga elé Eliana. - Mért sírt?

• Sajnálom Eliana, de ő a fiam, és megkért, hogy senkinek ne beszéljek erről. Szóval magamban tartom.

• Ezt megértem... Rendben.

• Amúgy mért is jöttetek?

• Mi lesz az első próba?

• Azt nem mondom el, de annyit elárulok, hogy nem nagy cucc, csak nézd át a kábító varázslatokat...

• Oké...

Elianáék elköszöntek Siriustól, majd úgy döntöttek, kimennek egyet a tópartra sétálni. Nem is volt olyan hideg, így tehát leültek a tópart előtti hatalmas tölgyfa tövébe, és hatalmas eszmecserébe kezdtek. Egy fél óra múlva megjelent Harry, így Ginny szólt Elinek, hogy felmegy, mert nincs kedve a bátyához. Harry a távolodó Ginnyt nézte, miközben leült Eliana mellé.

• Segítened kell...

• Mért kéne? Én is haragszom rád...

• Eliana! Nem tudod mi volt!

• Lehet, hogy nem is akarom tudni...

• Kérlek... Hallgass végig... Nem tudom, Ginny mit mesélt neked, de azt tudom nem várta meg, ami a csók után jött... Teljes erőből ellöktem azt a csajt, és elküldtem a jó fenébe... És ezt a fél griffendél látta...

• Komolyan beszélsz? És mit kéne tennem? Beszéljek Ginnyvel?

• Nem. Van egy jobb ötletem... - futott át sunyi mosoly Harry arcán

Hugával ismertette mégis mit akar, akkor, amikor este a legtöbb ember a klubhelységben van, amiben húga természetesen a segítségére volt. Eljött hát a hét óra. Eliana felballagott hálójukba, ahol Ginny a SVK könyvét bújta.

• Nem jössz le egy kicsit?

• Nem, kösz...

• Nincsen ott semelyik Tekergő Kettő – érvelt nevetve Eli.

• Akkor mehetünk – állt fel az ágyáról Gin.

Eliana egy perc alatt eltűnt Ginny szeme elől, így Gin egyedül ballagott lefele, de félúton megállt, ugyanis a lányok lépcsője aljában Harry várta.

• Mit akarsz? - kérdezte Gin könnyeivel küszködve.

• Szerelmet vallani...

• Mi van?!

• Jól hallottad... Ginny, te félreértetted! Nem vártad meg mit csináltam, azután a csók után! Ellöktem, ahogy csak tudtam, és elküldtem a jó fenébe, és leléptem! Ginny, szeretlek! Nem akarlak elveszíteni! Tudom, eddig nem léptem semmit, egy nagy barom voltam! Én nagyon sajnálom! Kérlek bocsáss meg nekem, ha megtudsz! Te vagy álmaim nője, mióta megláttalak! Elakarlak venni feleségül, és szeretnék jó sok gyereket! Persze, hogyha te is belemész... Szeretlek Ginny!

• Jajj, Harry! - Ginnynek se kellett több, bőgve Harry nyakába zuhant, majd a fiú szenvedélyesen megcsókolta. - Én is szeretlek...

Eközben Eliana a fiúk hálójához vezető lépcső aljában állt, és szemből nézte a jelenetet. Ő se bírta ki, szeméből kicsordult egy- két boldogságát idéző könnycsepp. Észre se vette, hogy Jamie pedig mindvégig mögötte állt.

• Nekem is tudsz segíteni? - kérdezte Elianát.

• Attól függ...

• Elhívnál nekem egy lányt a Karácsonyi Bálba?

Eliana megfordult, és akkor pofont lekevert Jamie- nek, amekkorát csak tudott, majd – most már a bánat könnyeivel – elszaladt.