9., Animágia és Roxmorts

<i>Hm... Már két hete történt köztem, és Jamie között a dolog... Mégis úgy érzem, hogy folytatni akarom... De ő úgy viselkedik, mintha misem történt volna... Harryvel is beszéltem erről, ő is csak annyit tudott mondani, hogy nem vagyok normális... De most minek kezdjek kapcsolatba? Hát igazából szólva... Önmagamnak beismerem, hogy félek tőle... Parvati, meg Lavander... az öt és félév alatt hányszor jöttek úgy fel a szobába, hogy mindannyian vigasztaltuk valamelyiket, mert megcsalta, vagy kidobta a barátja, esetleg kihasználta... Jamie- re az összes csaj rá van moccanva, és én így, rettegve nem tudnák élni... Nem tudom mért gondolkozok egyfolytában csak ezen, pontosabban szólva Jamie- n... Vajon ő is gondol rám? Na jó, elég volt mára az álmodozásból kisasszony irány reggelizni, és jöhet a rémes bájitaltan óra Pipogyusz proffal, no meg a Jajjdekáros... Akarom mondani Mardekárosokkal... </i>

Eliana az ágyán ült merengve, s nem gondolatainak vége szakította ki a mélázásból, hanem Ginny hangereje.

- ELIANA POTTER! Már egy órája ébren vagy, mind tűnődsz ennyit? - ült le Eli mellé legjobb barátnője.

- Jamie...

- Már megint? Jajj, Isteneem... Lemegyek és megmondom neki, valahogy másszon fel ide, és smároljon le... Én nem gondolok ennyit Harryre...

- Hát azért te se vagy piskóta... - kuncogott Eliana.

- Piskóta tuti, hogy nem. Max csoki.

- Lökött... Jajj, Ginny... Mit csináljaak? Megfogok így halni... - dőlt hátra az ágyon.

- De jó, hogy nekem nincs ilyen problémám...

- Mi van? - ült vissza hirtelen.

- Nem úgy értem. Tudom, hogy Harry szeret engem...

- Ez így is van. De akkor, mért nem jössz össze vele?

- Mért én tegyem meg az első lépést?

- Néha a lánynak kell kezdeményezni...

- Ez nálad is bejönne...

- Na jó, fogd be... Induljunk.

- Oké.

A két lány magára kanyarította köpenyét, és megindultak lefele a klubhelységbe. A hirdető tábla előtt, elég sok ember tobzódott, így Eliék és bekerültek a tömegbe. A táblán egy eheti Roxmortsi hétvégének a plakátja díszelgett.

- Na mi újság, Eliana, Roxmortsba akarsz menni? - karolta valaki át hátulról.

- Jamiee!!! Egyszer kinyírlak... Muszáj neked folyton, sunyulni?

- Ja, ja... Szeretlek ijesztgetni...

- Nagyon vicces... Figyelj... Kérhetek egy szívességet? - pirult el kissé Eliana. - Bátyámat nem kérhetem meg, Ront se, Neville, meg katasztrófa lenne... Szóval maradtál te.

- Igeen?

- De igent mondasz?

- Talán...

Eliana, már csak egy mosolyt eresztett meg a fiú felé, majd a füléhez hajolt, és bele súgott valamit. Ginny érdeklődve figyelte a jelenetet, de csak egy kis susmus volt. Eli intett Harryéknek, hogy induljanak reggelizni. A Nagyterembe érve, hatalmas ricsaj fogadta őket, Elianát pedig Nathan.

- Szia Eliana.

- Szia. Mondjad. De Jamie is itt van mellettem – szólt mosolyogva és hozzábújt a fiúhoz.

- Hát ööö, nem beszélhetnénk négyszemközt?

- Bocsi, de én Jamie- nek mindent elmondok, szóval nincs előtte titkolni valóm – kuncogott Eli, majd egy puszit nyomott Jamie arcára.

- Ma, nincs kedved korrepetálni bájitaltanból?

- Ha Jamie is ott van, akkor oké.

- De kincsem, nekem egész héten dolgom van... Tudod...

- Ja persze, szívem... Bocs, Nath, de nem lehet... El is felejtettem, hogy a drágámnak és nekem programunk van.

- Értem... Akkor, sziasztok.

- Szia – köszöntek el kórusban. Eliana szinte azonnal kipördült Jamie karjaiból.

- Oké, magyarázatot... Azt mondtad, ha megteszem elmondod... Habár amúgy is megtettem volna, az én legnagyobb unokahugicámért.

- Na várjál számoljuk össze bűntetteit. Először lesmárolt, aztán a gyengélkedőn mindig vele kellett lennem, mert minden baromságot kitalált, most meg az lett a mániája, hogy két naponta jön, hogy korrepetáljam valamiből... Ja, és azt kihagytam, hogy a gyengélkedőn, mikor először voltam szerelmet vallott... És már kicsit kiidegel. De pont jó is, hogy te neked nincs barátnőd meg semmi.

- Értem... Ha nem hagy, szóljál nyugodtan. De amúgy most az egész Nagyterem minket bámul, és ez a kölök még azt is elfogja terjeszteni, hogy együtt vagyunk.

- És talán zavar? - fordult Eli Jamie elé.

- Ne... Nem...

- Na látod, akkor meg mi itt a probléma? - eresztett meg még egy mosolyt Jamie felé, majd leült Ginny mellé.

Bekapott két mogyorókrémes pirítóst, megitta szokásos narancslé adagját, majd Ginnyvel indultak is bájitaltanra. Piton professzor szokásos troll módjára rontott be a terembe, kisebb szívbajt hozva a társaságra.

- Tegyék el a könyvüket! Semmilyen jegyzetet sem használhatnak, csak az eszüket! A mai munka osztályzásra megy! Nem egy mérgező, vagy ártó bájitalt fogunk készíteni, hanem egy hajfőzetet.

- Egy mit? - szólaltak fel páran.

- Sampont?

- Mr. Oil, kérem a mugli kifejezéseket felejtse el. Tíz pont a hollóháttól. Itt vannak az alapanyagok és azok adagjai. Lássanak hozzá!

Eliana épphogy végigfutotta szemével a listát, keze azonnal a magasba lendült.

- Mondja, Miss Potter.

- Piton professzor, a macskagyökerét egyik hajfőzetben sem lehet használni.

- Mégpedig mért?

- Mert zsíros. És a hajnak, nem csakhogy segít, még árt is. A kóliumkő se jó. Attól a haj csak kemény lesz, és durva szálú, no meg töredezett... Én ezeket kihagynám a főzetből. Emellett ezektől az alapanyagoktól a főzet szaga egyértelműen büdös. Ergo valami illatos is kéne bele, mondjuk klapka.

- Helyes Miss Potter, húsz pont a griffendélnek.

- Micsoda??? - a teremben mindenki egyesével hördült fel. - Piton pontot adott a griffendélnek, méghozzá húszat???

- Amiket Miss Potter felsorolt, azokat töröljék a listáról, és rakjanak hozzá klapkát. Második óra végén névvel ellátott címkézett üvegben kérem a főzeteket – jelentette ki Piton, leült asztalához, és neki látott egy halom pergamen javításához.

Eddig még soha meg nem történt eset volt Pitonnal, hogy a griffendélesek, és hollóhátasok, vidáman beszélgetve jöttek ki dupla bájitaltanról. Ugyanis a professzor nem is foglalkozott velük, semmi megjegyzést nem tett, nem vont le pontot, és a társaság nyugodtan beszélgethetett, szórakozhatott, nevetgélhetett egész órán. Amint Eliana összeszedte holmijait, Piton két óra után először felszólalt.

- Miss Potter, maradjon itt.

- Öhm, igen tanárúr – szólt, s intett Ginnynek, hogy majd találkoznak Sötét Varázslatok Kivédésén. Odasétált Piton elé, s leült az azzal szemben lévő asztal mögé.

- A maga apja animágus, igaz?

- Igen.

- A keresztapja is?

- Igen. Miért?

- Önt érdekli az animágia?

- Hát eléggé, de apukám még nem hagyja, hogy tanuljam. Szerinte túl nehéz, és nekem még főleg az lenne, hogy én szoktam tanulni is, a kviddics mellett, és hogy most itt a Tusa is.

- Én megtanítom – nézett fel a beszélgetés alatt először Piton a pergamenekről.

- MAGA?! Engem?!

- Mért olyan meglepő ez?

- De hát maga, maga...

- Egy goromba, nagyképű, ijesztő, fráter vagyok? Tudom...

- Piton professzor, lehet egy kérdésem?

- Lehetni, lehet, de ne bízzon abban, hogy válaszolok.

- Maga szerelmes volt az édesanyámba. Ez igaz?

- <i>Épp ez az, ami nem tartozik magára...</i> - idézte saját magát a professzor. - Tessék – nyújtott egy könyvet Eliana elé. - Olvassa el az első három fejezetet. Jövőhét pénteken várom, ha megjelenik, megtanítom önnek az animágiát, ha nem, akkor kérem vissza a könyvet – fejezte be a mondatot Piton, s visszahajolt a pergamenjei fölé. - És ez csak kettőnkre tartozik...

- Értem, öhm, köszönöm... - dadogott Eliana, majd kisietett a teremből.

Eliana egyedül rótta a folyosókat diákok tömegei között. Sokan köszöntek neki, és kívántak sok szerencsét a Tusához. Mikor az egyik üres sarkon befordult, egy tejszín szőke hajú lány rohant neki, és mind a ketten a földön kötöttek ki.

- Jajj, ne haragudj, bocsánat... - szólalt meg a kis szőke lány, és elkezdte először Eliana könyveit összerámolgatni. Eliana viszont csak egy halk nevetést eresztett meg.

- Semmi gond – mosolygott. - Naponta csinálok ilyet... Az én hibám volt. Eliana Potter vagyok – nyújtott kezet miután felálltak.

- Tudom... Én pedig Amelia Malfoy.

- Malfoy?! - hördült fel Eli.

- Igen, Draco Malfoy húga vagyok. Meglepő, igaz?

- Hát az... Mardekáros vagy?

- Igen, de nem tudom mért... Nincs is ott egy barátom se, és a bátyám is gyűlöl.

- Miért?

- Mert én nem vagyok olyan idióták mint ők... Én nem akarok <i>,,gonosz”</i> lenni.

- Hm... Hányadikos vagy?

- Ötödikes én is. De ne haragudj, én most indulnék.

- Ja ja, jó ötlet. El ne késsünk, szia.

- Szia.

Eli lábai kicsit gyorsabban jártak, és percek alatt ott termett a Sötét Varázslatok Kivédése terem előtt. Ginny egyből faggatózott, hogy mit akart Piton, de nem mondott Eliana semmit. Helyette beszámolt arról, hogy Malfoynak van egy húga.

- Nem mondod, ez komoly?!

- Velünk jár egy csomó órára pedig, ő is ötödikes...

- Ez furcsa.

- Hát az. Majd most órán megírom Jamie- nek.

- Oké, én pedig Harrynek.

- Gondoltam...

- Jajj, milyen vagy – kacagott Gin, majd bevonultak a helyiségbe.

A hét ismét gyorsan elröppent, és Eliana épp bájitaltan tanára ajtaja előtt állva gyűjtött erőt ahhoz, hogy belépjen a terembe. Összeszedte magát megragadta a kilincset és benyitott.

- Jó estét, professzor – köszönt, a tanári asztalnál ülő tanárnak.

- Szóval eljött. Akkor kezdhetjük?

- I... Igen...

- Tehát elolvasta a harmadik fejezetig a könyvet?

- El.

- Akkor lenne pár kérdésem. Milyen állat lesz magából valószínűleg?

- Vörös szőrű, barna szemű cica.

- Miért?

- A hajam színe, a szemem színe miatt, és mert a macska áll a legközelebb a szívemhez.

- Szóval macska lesz... Kezdhetjük. Csukja be a szemeit, és erősen koncentráljon arra, hogy maga egy vörös szőrű, barna szemű macska.

Eliana így is tett. Első próbálkozásra semmi sem sikerült, ezért újra és újra megpróbálta, végül csak annyit ért el, hogy a két keze helyett mancsok lettek. A bájitaltan tanár egy pálcaintéssel elintézte, hogy Elianának keze visszanyerje eredeti formáját.

- Na, ez már haladás. Elsőre a legtöbb embernek nem sikerül még ez sem. Következő alkalom legyen két hét múlva pénteken. És a nyolcadik fejezetig olvassa el.

- Rendben, köszönöm, viszlát.

Eliana hajnali egykor, hulla fáradtan ballagott fel szobájába, s amint eldőlt az ágyán álom jött a szemére. Reggel Ginny keltette, hiszen Eli nem vett részt a reggelin, és már gyülekező volt azoknak akik mentek Roxmortsba. Egy kis négyes csoport a falnak dőlve, érdeklődő figyelemmel követte, hogy a finnek, és a magyarok milyen nagy örömmel fogadják a kis kirándulást.

- Te Eli, az a három finn rajtad virul ennyire...?

- Nem tudom, de nem is érdekel... - ásított egy hatalmasat. - Most én álmos vagyok.

- Engem viszont érdekel – ment oda Elihez Jamie, és hátulról átkarolta. - Az unokahugicámon senki se nevessen.

- Biztosan azon nevetnek, milyen csúnya vagyok... - kacagott.

- Kérsz egy nyakast? - kérdezte Jamie és egy puszit nyomott a lány homlokára.

- Nézd már nem is nevetnek... Ez már inkább féltékeny tekintet – kacagott Ginny. - De ahogy látom nem csak ők... Mindenki más is.

- Látod, mondtam én, hogy az egész iskola rád van moccanva... Bár még három is. Mi, a finnek, és a magyarok – súgta Eli Jamie fülébe ezt a két mondatot, ami ahogy látszott Jamie- nek egyáltalán nem esett jól.

- Ez egyáltalán nem így van...

- Nem úgy látszik. Mindegy mondtam, hogy engem nem érdekel, és nem is érdekelhet.

- Indulunk – terelte el a témát Jamie. - Add ide a kezed.

- Mi? Nem...

- Add már ide a kezed.

- Hát jó... De mért?

- Csak... Megmutatok neked valamit. Ne felejtsd el, én nem az apám vagyok teljesen. Van bennem anyámból is.

- Ezt mire érted?

- Majd rájössz...

A kis csapat Roxmorts felé gyalogolva azt beszélték hova kéne menni először. Elnéztek Zonko Csodabazárjába, majd a Mézesfalásba, végül az idejük többi részét a Három Seprűben kívánták tölteni.

- Gin, szerinted befér ide a három iskola?

- Nagyon úgy látszik.

A kocsmába érve alig tudtak még mozogni is, hiszen rengetegen voltak. Keresni akartak egy eldugott sarkot, de minden ülés tömve volt, végül egy elég látható helyről felálltak, és kimentek. Elianáék rögtön megrohamozták az aszatalt.

- Itt mindenki lát minket – nyafizott Eliana.

- És mi van akkor? - karolta át Jamie.

- A múltkor még te panaszkodtál, hogy azt fogják hinni együtt vagyunk... Most már tényleg biztos mindenki azt hiszi.

- Az nem panasz volt... Azért segítettem, mert azt akarom, hogy azt higgyék.

- Mért csinálod ezt?

- Mondtam, majd rájössz... - fúrta bele tekintetét Jamie Eliana szemeibe.

Elianának több se kellett két kezével megragadta Jamie arcát, magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta. Miután a csóknak vége szakadt Jamie szólalt meg: - Most már tényleg azt hiszi mindenki, hogy együtt vagyunk...

Eliana már csak egy hatalmas mosolyt eresztett meg a fiú felé, majd az első csókot még több követte...