6. Minden rosszban van valami jó By Barbi, és Aletta

Hajnal lehetett még, mikor Eliana halk duruzsolást hallott a füle környékén. Azt hitte, csak egy őszi légy zavarja édes kis álmát, így elkezdett fektében, csukott szemmel hadonászni. Érezte is, hogy keze súrol valamit, ám ennek a valaminek a felülete közel sem emlékeztetett rovarra - hát még a
hangja.
- Megőrültél?! - ordított az ismerős hang, majd gyorsan elhalkult, mivel észrevette
saját hangerejét. - Tegnap te nyafogtál, hogy óvatosan ébresszelek fel, mert
magadtól nem tudsz. Erre lepofozol... Mondhatom szép.
Liana - nehezére esett ugyan, de - feltápászkodott és elkezdte barátnője <i>"kezelését"</i>.
- Jaj, Ginny. Olyan drága vagy, amiért felébresztettél. Ne harizz! - mondta,
miközben odakúszott a lányhoz és átölelte. - Naaa. Megkérjem a bátyust, hogy
adjon rá gyógyító-puszit?
- Lökött - s, hogy az imént mondottakat hitelesítse eltolta magától barátnőjét, majd derűsen rá vigyorgott. - Amúgy se tudnád rávenni.
- Ki tudja? A tóba is bement pucér fenékkel... Na, gyorsan felöltözök aztán mehetünk. Vár minket a jó öreg Serleg.
- Én lent megvárlak.

Azzal Ginny elindult a klubhelységbe. Eliana pedig csodák csodájára percek
alatt összekapta magát, elővett egy gondosan összehajtogatott pergament
párnája alól, s lement a klubhelységbe. Az utolsó lépcsőfokon majdnem
lefordult, mikor észrevette, hogy Ginny nincs egyedül.
- Gin, nem úgy volt, hogy ketten megyünk? - kérdezte Lia meglepődve.
- Húgi, írtam neked pergaMSNen, de úgy néz ki, jobban jártunk volna, ha
Jamie áraszt el édelgéseivel.
- Ginny persze egyből észrevette Harry üzenetét - vigyorgott Jamie, aki most mászott elő a kandalló mellől.
- Akkor ezért sietett úgy le a klubhelységbe is - kapcsolódott be Vörös Négyes szivatásába Eliana is, s jókorát vigyorgott barátnőjére, de mikor meglátta a szemében az eddig soha nem látott lángot, inkább korrigálta előbbi hozzáállását. - Na jó, ne bántsuk már szegényt. Inkább áruljátok el hol
hagytátok Nevillet és Ront.
- Itt vagyunk - felelte kórusban két álmos hang a kanapéról. A fiúk ekkor vették észre, hogy fejüket a másik vállára hajtva bóbiskoltak, így gyorsan szétrebbentek. Azonban a hangos röhögés nem maradt el.
- Megőrültetek? - szólalt meg először Ginny, mióta Eliana is csatlakozott hozzájuk. - Mindjárt lejön Patrick és akkor kapunk a fejünkre. Inkább induljuk.

A kis csoport Ginny szavait lelkére véve megindult a Nagyterem felé. Váltva nézelődtek a sarkokon, nincs- e tanár, Frics vagy a hülye kis bolyhosa a közelben. Szerencsére megúszták a lebukást, s a Tűz Serlege előtt állva már kicsit fellélegeztek.

- El sem hiszem, hogy mindenféle lebukás nélkül ideértünk – Fújta ki magát a falnak dőlve Ron, miután bezárta maguk mögött a Nagyterem ajtaját. – Basszus, Hermione!

- Nem mondod, hogy ott felejtettük? – sápítozott Ginny is és fájdalmasan Elianára pillantott, de ő totál nyugodt volt.

- Tegnap mondta, hogy őt nem érdekli ez az egész, és ha be is dobja a nevét, akkor olyankor teszi, mikor az nem ütközik törvénybe – magyarázta vállát vonva.

- Még jó hogy te olyan piszokul figyelsz mindenkire – ragadta meg Jamie Elianát hátulról és csiklandozni kezdte, ami persze cseppet sem volt a lány ínyére, de nem bírta ki; hatalmas röhögésben tört ki.

- Idióták – ugrott a pároshoz Harry, befogta húga száját, Ron és Neville pedig lehámozták róla Jamiet. – Ha elkap minket Frics nem tudom mit csinálok veletek. Gyorsan dobjuk bele a nevünket és tünés.

A csapat kör alakban felsorakozott a serleg köré. Megfogták egymás kezét és csukott szemmel koncentráltak, de Liana hamar kijött a béketűrésből.

- Minek ide külön rituálé? Dobjuk már be azt a nyomorult pergament – s hogy nyomatékot adjon szavainak kilépett a <i>„bűvös körből”</i> egyenesen a másikba és a tűzbe ejtette nevét. A korhatár vonal nem jelzett – nem is lett volna szabad – így megkönnyebbülten és büszkén kivonult a körből.

- Ha a húgi megcsinálta én se várok tovább. Jamie? Ginny? Többiek?

- Ez a fontossági sorrend, vagy mi? – dörmögött Ron kezeit maga előtt összefonva, s sértődött fejet vágott. Nagyon mókás lehetett, mert mindenki röhögni kezdett. Neville szó szerint dőlt a röhögéstől, s sajnos nekiment a közelében lévő széknek, ami nyikorogva helyet változtatott. Valahogy mindenkinek rossz érzése támadt, s a különböző sértődési rohamok helyett inkább mindenki behajította a tűzbe a nevét és már iszkoltak is.

Amilyen gyorsan csak tudtak rohantak a folyosón. Azonban a Griffendél felé vezető kanyarnál beleütköztek valakibe; történetesen Jamie apukájába.

- Mi a doxitrágyát kerestek itt ilyenkor, gyerekek? – vágott szigorú képet, de sejthették, hogy ez csak valami nagyon kényszerű és gyenge arc-vágás a röhögés, somolygás kimutatása helyett. A kis csapat levegő híján a térdén támaszkodva fújtatott, s hálát adott Merlinnek, hogy nem Frics bát lökték fel.

- Gyorsan – szólalt meg most már igazából komoly arccal és tuszkolni kezdte a kis csapatot egy addig ott sem lévő ajtó mögötti kis szobába. Éppen, hogy befértek; valójában egymás lábán taposva szorongtak. Nem igazán értették, minek lettek ide besűrítve, ám mielőtt a kérdést még bármelyikük feltehette volna ismét lábdobogásokat hallottak. Még a lélegzetüket is visszafojtották.

- A mihaszna szemtelen… Black? Maga meg mit keres itt? – hallották a Roxfort gondnokának gondterhelt és ugyanakkor ijesztő hangját.

- Argus. Te jó ég. Már megint alva jártam. – Sirius hangja valóban ezt tükrözte.

- Alva járt? – hitetlenkedett Frics s hallani lehetett, ahogy a levegőbe szimatolt.

- Érez valamit? Remélem nem én voltam. Bár a feleségem említette, hogy egyszer álmomban majdnem belevizeltem a …

- Ne, fejezze be, van jobb dolgom is. Meg kell keresnem az igazi tetteseket. – s már hallani lehetett távolodó lépteinek zaját.

Sirius miután biztos volt benne, hogy elment, kiengedte a srácokat a kis lyukból.

- Fater, nagy vagy – hálálkodott Jamie, s szinte harapta a levegőt. – Ha elkap minket… Tyű, mit kaptunk volna. Honnan tudtad, hogy mi vagyunk?

- Előbb én kérdezek. Mit kerestetek ilyen későn házon kívül?

- Hát, az úgy volt…

- … hogy bedobtuk a Serlegbe a nevünket. De nem szerettük volna mindenki előtt. Annál nagyobb lesz a meglepetés, ha közülünk kerül ki a bajnok. – vágott Jamie szavába Eliana.

- Az én keresztlányom. Tiszta apja. Na, amiért ilyen pajkos módon este csináltátok, a hétvégére lesz egy kis meglepetésem számotokra.

- Meglepi? Micsoda? – ugrált Jamie bolond-módra.

- Bizonyám. Hétvégére meghívlak titeket a Három Seprűbe.

- Hétvégére? De hiszen az nem is roxmorti hétvége. – számolgatta a heteket Neville.

- És az szerinted mióta akadály nálam? – kacsintott egyet Sirius szeretett keresztlányára. – Azt mondom, hogy büntetőmunkaként takarítani fogtok ott.

- Tényleg, nekem büntetőmunkám van Pitonnál – mondta Neville lelombozottan. Ron hátba veregette, s széles vigyorral elképzelte mi mindent fognak majd csinálni a fogadóban. De Ginny híre azonnal elrontotta jókedvét.

- Bátyus, bocsi, hogy én emlékeztetlek rá, de aznap neked McGalagonnyal lesz büntetőmunkád. Tudod, nem okos dolog a házi-dili előtt lóbálni a középső ujjadat, még ha ezt a gesztust annak a genny Malfoynak szántad is.

- Ezek szerint édes négyesben megyünk? – villantotta elő összes fogát Harry, s a kis csapat élén vidáman sietett fel a klubhelységbe. A hálóknál két felé váltak.

Eliana és Ginny már az ágyban feküdtek pizsamában, betakarózva. Eliana nem bírt magával; kuncogni kezdett.

- Te meg min vihogsz? – érdeklődött Ginny, aki már nagyon szeretett volna visszaaludni.

- Hát, csak azon, amit Harry mondott.

- Mikor leidiótázott mindenkit?

- Te minden szavát megjegyzed? – vihogott egyre jobban Liana, mire egy párna egyenesen fejbe találta.

- Csak néhányszor elismételtem magamban. Na de most már tényleg elmondhatnád, mi okból vered fel az egész házat?

- Na jó. Adok egy kis segítséget. Mit mondott ez után Harry.

- Ööö. Hogy… HOGY NÉGYESBEN MEGYÜNK A HÁROM SEPRŰBE!!! – ordított torka szakadtából Ginny, s még az ágy is beleremegett.

- Persze. Hogyne. Add csak ki magadból. Szerintem apám még nem hallotta haza.

Ekkor egy csattanás jelezte, hogy Ginny szájba vágta magát.

- Na jó, az izgalmakat hagyjuk hétvégére. Jó' éjt.

- Jó éjszakát!

<center>~o~</center>

A következő hétvége őrült sebességgel közeledett. És valljuk be az egész csapat nagyon várta, hogy lebulizhassa a stresszt.

<b>Innentől, Aletta folytatja...</b>
Az a sok házi feladat, amikkel záporozták őket, és Elianáéknak még az RBFekre is készülni kellett. Így hát a két lánynak csak az volt a szerencséje, hogy talpraesettek - és tele voltak életerővel.

Csütörtök reggel a duó épp reggelijét fejezte be, de a Nagyterem ajtajánál ketté váltak – Ginny a könyvtár felé vette az irányt, Eliana pedig a klubhelység felé. Épphogy elindult, hallotta, hogy valaki a nevén szólítja.

<b>Innentől Gwyné a szó...</b>
- Rég láttalak, Eliana. Szia – Eli tett egy száznyolcvan fokos fordulatot, s kis híján Nathan karjaiba zuhant meglepődöttségében.
- Szia. Valóban. Hogy vagy? – mosolygott, bár kicsit kellemetlennek érezte, hogy az ügyetlen forgása miatt ennyire közel került a fiúhoz, így most egy lépést hátrált.
- Köszi, minden okés. Veled?
- Velem is. Mi szél hozott a …
- Az az igazság, hogy már kerestelek. Tudod lesz egy Karácsonyi Bál…
- Miféle bál?
- Egy bál, amit karácsonykor tart az iskola.
- Képzeld, erre magamtól is rájöttem.
- Azt hittem tudod. A Mágiaügyi Minisztérium találta ki. Én is a bátyámtól hallottam és gondoltam a te apád meg a miniszter, biztos …
- Hát tévedtél, nem is említette.

<b>Innentől, ismét Aletta folytatja...</b>

- Öhm, oké, hát csak annyi, hogy izé...

- Meg se próbáld, mert nem megyek veled sehova – válaszolt egyből Eliana, bár lehet, hogy ez kicsit erős volt. Amit most Nathan mondott, azon teljesen kiakadt. Az apja meg se említette neki, hogy bál lesz. - Ööö, nem úgy értettem... Csak tudod, kicsit most ideges lettem. Nem' tom, apám mért nem képes nekem semmiről beszámolni...

- Értem. Akkor tehát reménytelen, hogy velem gyere? Leszögezném, hogy kizárólag mint barátok mennénk... Ezt megígérem. A pasid úgyis kinyírna, ha rád másznék.

- Van pasim? - nevetett Eliana, amivel elérte, hogy a fiú fülig elpiruljon.

- Hát, az a Black gyerek...

- Jajj, menny már... Csak nagyon jó barátok vagyunk. Kész, slussz, passz, ennyi.

- Akkor oké. Szóval, mi a válaszod? Csak mint barátok... - mosolyodott el Nathan, a beszélgetés alatt először.

- Rendben... de közlöm, ha csak egyetlen gyanús pillantást is meglátok, szólok a <i>„pasimnak”</i>, aztán leszedi a füleidet. - kacagott a lány.

- Okkéééé. Ja és még valami, nehogy szóljál valakinek is erről a bálról.

- Én? Kizárt...

- Eliana...

- Jó, oké, nem szólok senkinek. Akkor most már mehetek? - mosolygott.

- Engedélyt adok rá. Akkor majd találkozunk. Szia!

- Szia!

Amint Nathan befordult az első sarkon, Eliana is megindult. Az idő innentől még gyorsabban telt, mint eddig, hiszen Elianáék azon kapták magukat, hogy szombat van, és épp késésben vannak.

- Ginny!!! - visított ki Eliana a fürdőből.

- Mi van, már megint? Siessél!

- Mit vegyek fel?

- Ruhát...

- Hülye...

- Ne magadból indulj ki...

- Gonosz... Szóval? - lépett ki Eli a fürdőből. Kidobált pár ruhát szekrényéből az ágyára, majd várta barátnője tanácsát.

- Jujj, ezt kölcsön adod? - vett el egy felsőt Ginny.

- Ja persze. De figyu, az egy dolog, hogy te tudod mit veszel fel, de én nem.

- Hát... vegyél fel farmert, meg azt a zöld ujjatlan pólót. És az a fehér kardigán jól megy hozzá, ha meg meleged lesz leveszed.

- Oké, te tündér vagy – nyomott puszit barátnője arcára, majd neki látott az öltözködésnek.

A két lány épp eléggé kicsípte magát, de azért vigyáztak, nehogy gyanús legyen, és már rohantak is keresztapjuk szobájához.

- Huhh, bocs a késésért... - lihegte Eli az ajtón bevetődve.

- Semmi gond. Indulhatunk?

A csapat bólogatni kezdett, és már szedték is a lábukat, a kis falu, Roxmorts felé. Miközben végig trappoltak a sulin, csak egy két szaladgáló első és másodévesbe akadtak. A kis Roxmortsi faluba érve Elianának keletkezett egy bizonyos görcs a hasában, ami attól volt, hogy most először életében félt attól, hogy mi lesz ha lebuknak... Nem tudta mitől lehet, de volt, és nem nagyon akart elmúlni. Végül arra a döntésre jutott, hogy nem foglalkozik vele, hiszen keresztapja úgyis mindig mindent eltud intézni.

Nem sokat kellett már gyalogolniuk, elérték a Három Seprűt, ahol már nagyban ment a dizsi. Ugyan csak csupa felnőtt, idős varázsló és boszorkány volt, de ez ezidáig se zavarta őket, ezután se fogja. A csapat leült az egyik szabad sarokba, majd leadták rendelésüket Siriusnak, aki azonnal meg is jelent öt vajsörös üveggel a kezében.

- No, mi az Eli? - hajolt Harry húgához.

- Semmi... Kicsit hulla vagyok...

- Mitől? - vigyorodott el Harry, majd egyenesen Jamiere nézett, majd a szemöldökét húzogatta fel le.

- Persze – nevetett Eliana. - Neked mostanába csak AZ jár a fejedben?

- Háááát... - vigyorodott el mégjobban, de a csevejt már nem tudták folytatni, mert egy kéz ragadta meg Eliana csuklóját, és egyenesen a parkett felé húzta. Ginny hozzásimult Elianához. A lány azonnal tudta mi a teendője, hiszen Ginny még fent a toronyban elmondta neki, hogy szeretné elhódítani Harryt. A lányok észveszejtő táncot lejtettek, s a fiúk elismerően füttyögtek. A második zeneszámra már Harry, és Jamie is bekapcsolódott, de a következő egy lassú, érzelgős, nyálas szám volt, amire csak lassúzni lehetett. Ginnyt szinte azonnal a karjaiba pörgette Harry, Eliana, és Jamie pedig zavartan álltak egymás előtt.

- Öhm... - nyögte Jamie.

- Bőbeszédű vagy – mosolyodott el Eli. - Na gyere ide.

Jamie odalépett Eliana elé, és átkarolta a derekát, a lány pedig a fiú nyakát. Eleinte kicsit zavarban voltak, és Elianában megfogalmazódott, hogy Jamie az első fiú, akivel lassúzik. Ahogyan lépkedtek a zene ritmusára, Eli egyre jobban Jamiehez bújt, a fiú keze pedig Eli fenekére tévedt... Innentől kezdve Eliana előtt elhomályosult a kép, és csak az éjszakának élt, és Jamienek...

<center>***</center>

- Ginny... Hol vagyok... Kapcsold le a villanyt...

- 'Reggelt!

- Jajj... Hány óra...? - ült fel Eliana, és szembesült vele, hogy egyáltalán nincs világos, és épp a Griffendél Klubhelységben van, és a kanapén fekszik.

- Még csak 7... Jól kiütötted magad este...

- Jézusom... Ugye nem csináltam semmi baromságot?

- Hát... Ha azt nézzük...

- Jajj ne... - temette tenyerébe arcát. - Széthasad a fejem.

- Nem csodálom. Annyi vajsörtől, lángnyelv wiskytől, és még nem is tudom mit ittál, nekem is fájna.

- Ginny... mesélj el mindent. Az az utolsó emlékem, hogy Jamievel lassúztam.

- Hát... Inkább mennyünk el Siriushoz. Megmutatom neki a merengőjébe, mert ha elmondom, úgyse hiszed el.

- Ne ijessz meg... Mennyünk.

Eliana ahogyan felállt, erős fájdalom hasított a fejébe, de barátnője azonnal belekarolt, és Sirius szobájáig segítenie kellett neki közlekedni. Szerencsére vasárnap reggel még egy tanár, és diákot se találtak a folyosókon. A szoba elé érve, kopogtattak, majd kicsi frázis késéssel Eliana keresztapja ajtót nyitott. Kezében egy zöld lötty volt, és még a tegnapi ruhája volt rajta – akárcsak a lányokon.

- No látom, te is a másnapósággal küzdesz... - jegyezte meg Eliana, miközben bevonszolta magát a szobába, és ledobta magát az ágyra.

- Pont mint te... - csukta be az ajtót. - No mi kéne?

- Hát először is, keverhetnél nekem abból a zöld löttyből... Másodszor pedig Ginny megszeretné megmutatni, mit tettem tegnap éjjel.

- Egy feltételem van – nyújtotta oda a poharat Elianának.

- Mégpedig?

- Én is nézhetem.

A két lány egymásra tekintett, majd egyszerre bólintottak. Sirius íróasztala egyik tértágító- bűbájjal ellátott fiókjából kivette a Merengőt, és kirakta asztala tetejére. Ginny elé lépett, és pár pálca mozdulattal, egy kék fénylő csíkot húzott ki a fejéből, amiben Eliana <i>végzete</i> volt látható.

- Na gyertek – hívta őket Ginny.

Egyszerre vetették magukat a merengőbe, és <b>Innentől ismét Gwyné a szó...</b> az emlékbe érkezve, Eliana imádkozott, hogy ő találjon magára, mielőtt keresztapja tenné. Nem tartott is sokáig; éppen piócamódra rá volt tapadva Jamie szájára, s egyfajta szenvedélyességet látott nyelveik őrült táncában. Siriusra nézett, aki széles vigyorral a száján bámulta az egymást faló párost. Eliana kis híján elsüllyedt szégyenében, s azt gondolta: <i>„Legalább én emlékeztem volna erre a csókra…”.</i> Ekkor Ginny huncutul mosolyogva odasúgta neki:
- Hidd el, fogsz te még röhögni.
És valóban. A következő percben az emlékbeli Sirius felpattant az asztal közepére, s ledobta magáról az ingét. Hívta fiát is, de ő éppen el volt foglalva, Harry pedig tüntetően Ginnyhez húzódott, s tanácsolta keresztapjának ő is tegyen így. De e helyett Sirius őrült táncba kezdett, s elkezdte gombolni a nadrágját.

Természeten a valódi Sirius feje vörösbe váltott, megragadta a két lányt, s kirángatta őket az edényből, akik röhögve dülöngéltek.
- Nyugi – préselte ki magából Ginny – mielőtt levetted volna a bokszered Harry elkábított.
- Akkor azért fájt olyan átkozottul reggel a fejem.
- Szerintem meg a sok piától – kapcsolódott be a szivatásba Eliana.
- Te beszélsz, Pergőnyelv kisasszony?
E megjegyzés elérte, hogy Eliana feje még jobban hasonlítson egy gőzölgő rák bőréhez. Megköszönték a lehetőséget az emlék megnézéséhez, és megígértették Siriusszal, hogy magában tartja a tartalmát és már rohantak is fel a klubhelységbe ahol hosszasan taglalták az eseményeket...