3. Szent a Béke! By Aletta

Mikor Eliana kinyitotta szemeit, s körülnézett a szobában, ott még mindenki aludt. Órájára pillantott, ami még csak hajnali fél négyet mutatott. Kinézett az ablakon, az ég még sötét volt. Felrémlett benne a tegnapi, és az azelőtti nap - hogy összeveszett Jamievel, és Harryvel, a késdobálósdi, a büntetőmunka, Nathan csókja, hogy feljött, és egyből elaludt. A kérdések egymást kergették fejében. Vajon kibékül Jamiékkel? Meddig tarthat, még az összes használaton kívüli tantermet kipucolják mugli módszerekkel? Mit jelenthetett az a csók? Nathan még soha egy csöppnyi jelét nem adta annak, hogy többet érezne iránta, mint barátság. Bár nem mintha Eliana szíve hozzá húzná...

Ugyan rengeteg mindent akart átgondolni, de az izzadság, és a por keverékének szaga, eszébe jutotta vele, hogy ideje lenne fürdenie. Lassan kikászálódott az ágyból és sajnálattal vette tudomásul, hogy bizony már a harmadik nap elején ágyneműt kell majd cserélnie.

Kinyitotta utazóládáját, s kivette belőle tusfürdőjét, samponját, és az egyik törölközőjét, majd halkan ellopózott a fürdőbe.

Teljesen felfrissülve lépett ki a párás szobából, de egy gondolat a fejébe férkőzött fürdés közben. Lent hagyta a klubhelységben azt a pergament, amit Ginnyvel levelezett, mikor bejelentették a Trimágus Tusát. Mostanra az óra mutatója elérhette a négyet, de Eliana jól tudta, hogy vasárnap ilyenkor, még senki nincs ébren. Így tehát egyszál törölközőben baktatott le a klubhelységbe, s meg is találta egyből, amit keresett. A pergament ugyan jelszó védte, amit barátnőjén, Ginnyn kívül senki nem tudott, de egyes személyekből,- nevezetesen Harry Potterből, és Jamie Blackből – kinézte, hogy feltörjék egy bűbájjal azt.

- Nemis vagy te olyan rossz bőr, főleg vizesen...

Eliana a hangra azonnal megfordult, de ez hatalmas nagy hiba volt tőle, mert a hirtelen mozdulatnak következtében törölközője meggyengült rajta, és lecsúszott...

Az eddig csak „macsó” mosoly Jamie arcáról eltűnt, és helyette egy hatalmas vigyor jelent meg. Eliana rögtön törölközője után kapott ugyan, de még ígyis volt mit látni.

- Ha. Ezt. Akárkinek. A. Tudtára. Mered. Adni. MEGÖLLEK! - tagolta Eliana, s közben minden szónál egyre közelebb, s közelebb lépett Jamiehez, mígnem végül kb. 2 centire állt meg előtte.

- Értettem főnök... De... Ööö... Kicsit zavarba hozol... - folytatta még mindig kaján vigyorral Jamie, és tekintete a lány mellére esett.

Válaszul Elianától, egy hatalmas pofont kapott, majd a lány felsietett a szobájába. Jamie megtapogatta fájó arcát, ahova egy elég erős ütést kapott, majd követte a lány példáját, s ő is felbaktatott a saját hálójába.

Eliana mérgesen vetette magát az ágyra, és arcát a párnájába temette. Még csak a hármadik nap volt, és vele, Eliana Potterrel, ennyi szerencsétlenség történik. Elátkozták volna?

Erőt vett magán, felült az ágyon, s elhatározta, hogy ilyen kis semmiségeken nem borul ki, viszont az idegesség kerítette hatalmába, mikor az egyik ágya mellé dobott pergamenen megjelent egy kis csengő, mellette Jamie Black névvel, és a mostani dátummal. Azonnal elszállt belőle az a kis bátorság is, amit az elmúlt két percben sikerült összegyűjtenie, de végül felvette a pergament, - a szintén ágya mellé rakott tintás üveggel, és pennával együtt, - majd rákoppintott annak hegyével a kis csengőre.

<i>- Mit óhajtasz? - Eliana

- Sok mindent... Pl. Szeretnék Kitűnő lenni minden tantárgyból, egy Megbízható Barátnőt, Aki Életem végéig Szeretni fog, és Én is Őt, Szép Családot, Jó Munkát, stb... - Jamie

- Szórakozol, vagy valami értelmeset is mondasz? - Eliana

- Mért léptél le? - Jamie

- Mért léptem le...? MÉRT LÉPTEM LE?! - Eliana

- Ja... nem értem én ezeket a lányokat... - Jamie

- Azért léptem le, kedves Black, mert láttad azt, amit kb. öt éves korom óta SENKI! - Eliana

- A melleidre célzol, vagy az egész testedre? =) - Jamie

- Mindkettőre -.- - Eliana

- Te rólad esett le a törölköző... én azt nem téptem le rólad... az kéne még =P – Jamie

- Szétrúgom a segged... Te hoztad rám a szívbajt, és miattad fordultam meg olyan hirtelen, mellesleg csak úgy emlékeztetlek, hogy azt mondtad jó bőr vagyok... – Eliana

- Az már a te bajod... Azt meg csak azért mondtam, mert ki ne mondaná, ha egy csajt egy szál törölközőben lát, kivéve ha túl dagadt vagy túl sovány, vagy ha csúnya =) - Jamie

- -.- - Eliana

- Különben neked is van egy kis felesleged =) - Jamie

- Szentem meg nincs -.- És ha megbocsátasz... Szeretnék FELÖLTÖZNI! - Eliana

- Hehe... Ezt most mért mondod el nekem? - Jamie

- Bazze, felöltözök, átmegyek, és beverem a képed... - Eliana

- Nem kell, ez a pofon is elég nagy volt... Akkor öltözz, majd ma még találkozunk =) - Jamie

- Örülök neki... - Eliana

- Puszika – Jamie

- Fordulj fel – Eliana</i>

Ezzel együtt Eliana pennája hegyével a sarokban lévő kis X- re bökött, majd ismét ledobta a pergament az ágya mellé. Sóhajtott egyet, és elkezdett valami normális ruha után kutatni bőröndjében.

Harminc perc múlva tankönyvei, pergamenjei, pennái, és tintás üvegei sorba voltak téve, a ruhák nem hevertek szanaszét a padlón, hanem összehajtogatva az utazóládába voltak téve, és tiszta ágynemű volt húzva. Eliana immáron felöltözve várta, hogy Ginny végre felébredjen, de rettenetesen unatkozott ezért úgy döntött, átmegy Siriushoz. Hál' Isten keresztapja szobája, közel volt a Griffendél klubhelységhez, ezért nem kellett olyan sokat mennie. Már megszokta, hogy kopogás nélkül ront be, szinte mindenhova, ezért most is így tett, nagy bánatára...

- Mért vagyok ma ilyen peches... - fordult el mikor meglátta, hogy keresztapján, csak egy póló van, és az égre emelete tekintetét.

- Kopogni luxus?

- Ne vigyorogj... Tudom, hogy vigyorogsz...

- Mint mindig... Most már ide nézhetsz...

Eliana kicsit félénkebben megfordult, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy keresztapja minden kínos pontját eltakarja valami, lustán dőlt le ágyára.

- Minek köszönhetem, eme korai látogatást?

- Az unalomnak...

- Értem... és mért vagy ilyen feldúlt?

Eliana ismét sóhajtott egyet, majd egy rövid kis beszámolót tartott a kellemetlen incidenséről, Jamievel.

- Neked tetszik az én kicsi fiam, igaz? - kérdezte ugyanolyan kaján vigyorral, mint amilyennel Jamie szokta.

- MI?! Megbuggyantál? - mondta, de azért ő is vigyorgott.

- Ejnye, hogy beszélsz... Na de... Mért? Nincs igazam?

- Hát nincs...

- Te tudod... Na pattanj fel, odaadom az ajándékod, mert jó kislány voltál a vonaton... Vagyis jobb, mint tavaly...

- Ööö, bizéé... te még emlékszel?

- Hogynemá... a vonaton bezártad Jamiet a WC fülkébe, senki nem vette észre a <i>Disaudio</i> miatt, és visszament Londonba. Szerencséd, hogy azt hazudta, nem tudja ki zárta be, mert különben jó nagy büntit kaptál volna.

- Hehe, és mért kapom az ajándékot? - meresztett ártatlan boci- szemeket keresztapjára.

- Amiért prefektus lettél... Tessék, és bocsi a karácsonyi csomagoló papírért, de nem találtam másikat...

Eliana elvette a csomagot, ami elég furcsán nézett ki. Sötétkék papíron, (ami az ég akart lenni) esett a hó, és télapó szánja a nyolc rénszarvassal néha átsiklott rajta. Szépen lassan elkezdte kibontani, a vagy tízszer átkötött csomagot, mígnem végül, már csak tépte a díszes papírt, mert már nem volt türelme. Miközben bontotta, érezte, hogy valami ruhaszerűség lehet benne, s mikor kivett egy sötétkék, kissé fényes köpenyt, meg is bizonyosodott róla.

- Tyűh, tök szép...

- Vedd fel...

Eliana magára kanyarította a köpenyt, majd beállt keresztapja hatalmas tükre elé, és kidülledt szemekkel vette tudomásul, hogy eltűnt a teste.

- Váááááá! Láthatatlanná tévő köpeny! KÖSZÖNÖM!

- Az enyém volt, úgy vigyázz rá...

- És hogyhogy nem Jamienek adod?

- Mert Harry örökölt már egyet, Jamestől. Ő használja Harryét is, nem kell neki saját...

- Köszönöm szépen keresztapuuu!

Ezzel a lány odament keresztapjához és megölelte. Hatalmas mosollyal a száján lépett ki a szobából, és egyenesen felrohant a Griffendél klubhelységbe, onnan a lányhálóba. Örömmel vette tudomásul, hogy a másik két szobatársa, már felszívódott, ezért ordítozva vetette magát Ginnyre.

- Ginny! Ginny! Kelj te lusta dög!

- Ki aludt tegnap délután négyig? - kérdezte szemét törölgetve a lány. - Én bezzeg hagytalak, te gonosz...

- Mindjárt nem leszek gonosz... Előbb mesélek, aztán mutatok valamit...

Ginny felült az ágyon, és érdeklődve figyelte Eliana beszámolóját. Mikor végzett a <i>„Jamies sztorival”</i> Ginny hasát fogva a nevetéstől elterült az ágyon. Most már Eliana is jót derült rajta, de azért még mindig elég cikinek érezte, és nem akart Jamie szeme elé kerülni.

- És milyen köpeny az? - kérdezte Ginny, Eliana sötétkék köpenye felé bökve.

- Ezt figyeld...

Ezzel Eli ismét magára terítette a köpenyt. Ginny elámult a látványtól, és nem merte elhinni, hogy van egy ilyenjük. Meg is beszélték az első csínyt ma estére. Éjfél fele átosonnak a fiúk szobájába, és telenyomják őket csokis, epres, vaníliás, és sima tejszínhabbal.

Ginny gyorsan felöltözött, majd nevetve elindultak a Nagyterembe reggelizni. Mikor beléptek, már jó sok embert találtak ott, köztük a négy srácot is. Eliana vidáman levágódott Harry mellé, s közben bosszúját tervezte ellene, a nyári incidens miatt.

- Na mi a helyzet, bátyus? - kérdezte és elcsent egy pirítóst a tányérjáról.

- Nemá! Egy óráig díszítettem!

- De Harry... ezen csak egy paradicsom volt...

- De nézd meg milyen egyenletesen van vágva!

Eliana közelebbről szemügyre vette a paradicsomot, majd csak ennyit mondott: - Én ezt inkább kacskaringósnak mondanám...

Mindenki felnevetett, kivéve Harryt, aki nem hagyhatta szó nélkül, hogy húga csak így lealázza.

- Te se csinálod jobban...

- Na mibe fogadjunk...

- Ha nyerek, pucéran kell megfürödnöd a tóban, ma, amikor szólok...

- És ha vesztesz?

- Akkor nekem... Na áll az alku?

- Persze!

Ezzel kezet ráztak, majd Eliana nyomban neki is látott a paradicsomok szeletelésének. Mindenki csodálkozva figyelte a lány kézmozdulatait.

- <i>Hehhe, bátyus, nagyot fogsz égni...</i> - gondolta magában, és ördögi mosoly terült szét az arcán.

Mikor végzett több mint tizenöt gyönyörű mintára vágott paradicsom díszelgett az asztalon.

- Na, ezt te kitől tanultad?

- Keresztanyutól... - mosolyodott el a lány.

- Anyámtól?

Mióta Eliana belépett a Nagyterembe, ez volt az első pillanat, hogy Jamiere nézett.

- Nem is tudtad, hogy anyukád ilyen jó a konyhában?

- Nem hát...

- Gondoltam… Szóval Harry... - fordult Eliana vissza a bátyához. - Mikor van a legtöbb diák a parton? - kérdezte sunyi mosollyal.

- Ne csináld...

- Dede...

- Délután egy- kettő fele... - adott választ Harry helyett Ginny, majd belekuncogott narancslevébe.

- Akkor fél keetőkor a parton bátyus – mondta, majd megtömte a tányérját vagy három pirítóssal.

Eliana a reggeli további részében, nem érzett elég nagy bátorságot, hogy Jamiere nézzen, de azt viszont érezte, hogy a fiú figyeli őt. Nem tudta mire vélje keresztapja szavait... Ő? Szerelmes? Méghozzá Jamiebe? Nevetséges feltevés...

Napközben, az egész kis csapat kint sütkérezett a tóparton, s Harry rettegve várta azt a pillanatot, mikor be kell mennie pucéran a tóba, és reménykedett benne, hogy húga elfelejtette.

- Fél kettő, Harry, indulás! - mondta a lány másodpercre pontosan, és ujjával a tó felé mutatott.

- De hát szinte az egész iskola kint van!

- Hát aztán? Na indulj, nagyszájúkám!

Harry kelletlenül, de levetkőzött. Az egész udvar a jelenetet figyelte. A fiú nemi szervét takarva berohant a tóba. Úszott egy kicsi, hogy húga meg legyen elégedve, de mikor kiment a partra, ruháit sehol nem találta. Végül a tölgyfa tetején, - melynek árnyékában tartózkodtak – lelt rá, de a famászásnak az volt a nagy hátránya, hogy nem egy ember meglátta a himbilimbijét. Köztük Ginny is, aki tetőtől talpig elpirulva pillantott <i>„társára”</i>, Elianára, akivel Harry ruháit elrejtették.

<center>***</center>

Eljött a délután négy óra, és Elianának ismét takarítani kellett mennie. Nagy nehezen elköszönt barátaitól, majd elindult a Roxfort egyik legmagasabb tornyába. Pont egészre érkezett meg, Frics elvette a pálcáját, majd a lány egyedül neki látott a takarításnak. Ez a terem se volt sokkal jobb, mint az előző. Nem tudta merre lehet Nathan, de az egyszer biztos, ha megjön, kinyírja. Éppen a padlót sikálta, mikor lépteket hallott a háta mögött.

- Közlöm, az utolsó fél órában nem fogok takarítani. Időérzék 0%? - mondta a lány miközben felállt, és leporolta magát. - Amúgy mi volt az a csók, a múltkor? - folytatta tovább, és megfordult.

- Milyen csók? - a vigyorgó Jamievel találta szembe magát.

- Szellem vagy, ugye? Gyerünk Eliana, koncentrálj – mondta, s közben szemeimet becsukta, és kezeit a halántékához érintette.

- Hiába, kiscsaj... - érezte, hogy Jamie elmegy mellette, és épp kinyitotta volna a szemét, mikor amaz megpöckölte a homlokát.

- Hé! Ne pöckölj! És ha te vagy itt, az is jó! Segíts takarítani!

- Azért jöttem...

Kb. egy óráig néma csendben súrolták a termet, mikor Eliana végre megszólalt.

- Elég volt... Hol van Nathan?

- Csak nem hiányzik a pussz- pussz? - kérdezte Jamie ismét vigyorogva.

- Elképesztő, hogy nem zsibbad el a képed a sok vigyorgástól... Amúgy nem volt semmiféle pussz- pussz... Azt se tudod miről beszéltem, mikor megjöttél...

- Lehet, de a „csók” szó akkor is benne volt.

- Mert lekapott, hülyegyerek! És most mondd meg, mért te jöttél helyette!

- Mert megátkoztam Piton előtt, gyengélkedőre kellett vinni, és helyette én fogok takarítani veled, amíg Nathan jobban nem lesz...

- És szabad tudnom, hogy mért átkoztad meg?

- Hogy veled lehessek, kettesben...

Eliana úgy érezte a szíve, majd kiugrik a helyéről, annyira sebesen ver. Soha életében nem érzett, még ilyen melegséget, és teljesen elgyengült.

- És mért? - nyögte ki végül, remegő hanggal.

- Mert bocsánatot akartam kérni... Harry nevében is...

- <i>„A francba...”</i> - gondolta magában. - No, csoda, megjött a jobbik eszed... - mondta immáron hangosan.

- Haha... 'szal megbocsátasz?

- Nem is tudom... - mondta, tetetett gondolkozással, de mire feleszmélt, már Jamie szorító karjaiban volt. Nem tudta, mire vélje a fiú tettét, de hagyta. Az elmúlt időben, imádta, ha Jamie a közelében volt, és most ez az ölelés... Olyan volt mintha egy álomba csöppent volna, és azt kívánta, hogy az álom soha ne érjen véget.

- Nagyon Szeretlek, mint barátot... és nem akarok rosszba lenni veled...

Eliana mélyen magába szippantotta a fiú illatát, és minél tovább próbált úgy csinálni, mintha azon gondolkozna, megbocsásson- e vagy sem, csak azért, hogy a fiú ölelésében legyen, mert a válasza már rég eldőlt... De azért kicsit furcsának találta ezt a bocsánatkérési módszert, mert nem hogy a fiú még soha nem kért tőle bocsánatot, de még soha nem ölelte meg, és soha nem nyílt meg neki...

Egy puszit adott Jamie arcára, majd elmosolyodott. Jamie ebből rögtön megértette, hogy a bocsánatkérés elfogadva.

- Kösz... - mondta még, majd bezárult a kapu, mely olyan sok idő alatt nyílt meg Elianának, és a fiú ismét a régi volt.

A takarítás további részét szinte végig bohóckodták, és rengeteget nevettek azon, hogy Eliana milyen jól megszivatta Harryt, s mikor éjfélt ütött az óra, a két fiatal csodálkozva nézett egymásra, hogy merre lehet Friccs.

- Szerintem menjünk el a szobájához...

- Úgy sincs ott...

- Honnét tudod? Átlátsz a falon? Na gyere te lusta dög... - ezzel megfogta Eliana csuklóját, és magával húzta.

Csendben lépkedtek a folyosókon, s mikor elértek Frics szobájához Eliana óvatosan kopogott az ajtón.

- Frics úr? - kérdezte, viszont válasz nem érdekezett.

- Nyiss be... - mondta Jamie.

A lány halkan belépett a szobába, ami elég ápoltnak tűnt, de mégse valami hű de kellemes helynek.

Körbe néztek a helységben, és Friccs úr, macskájával az ölében, hangosan horkolt.

- Ez bealudt – kuncogott Jamie.

- Megesik – vigyorgott vissza a lány rá.

Eliana lassan a Friccs melletti íróasztalhoz lépkedett, felemelte a két pálcát, majd kisietett Jamie nyomában a szobából.

- Hulla vagyok... - szólalt meg ismét Eliana, mikor beléptek a klubhelységbe.

- Egyetértek... Megyek is lefekszem...

- Én is így teszek... Jó 'éjt – mondta és egy puszit nyomott a fiú arcára.

- Jó 'éjt...

Eliana lassan ballagott felfele a lépcsőkön, s mikor benyitott a szobába, Ginny várta őt az ágyán.

- Végre csak, hogy megjöttél... - mondta olyan sátáni mosollyal amilyet Eliana még soha nem látott tőle - Mielőtt megyünk, azért fürödj meg, de hideg vízzel, hátha attól felébredsz, mert elég kómásnak látszol...

Eliana nem szólalt meg, csak közelebb lépett Ginnyhez, akinek egy nagyon kicsi tarisznya volt a kezében. Ginny odanyújtotta neki, és mikor a lány belenézett, neki is egy ördögi vigyor terült szét a száján.

A tértágító- bűbájjal ellátott kis tarisznya, tele volt tejszínhabos flakonokkal...