2. Problémás kezdet By Barbi

Szeptember második napja. Ki bírna ilyenkor visszazökkenni az iskolai életbe? Elianának is elnézhető, hogy nem McGalagony prof. rémunalmas év eleji beszámolójára figyel. Főleg, hogy ez az év nagy lehetőségeket tartogat. Idén a Roxfortban kerül megrendezésre a Trimágus Tusa – ahogyan azt tegnap tudatta az iskola tanulóival Dumbledore. A lakomának alig szakadt vége, a diákok máris a szabályokról, a lehetséges csalásokról és a törvényszerű jelentkezésről beszélgettek. Eliana több emberrel is lelkes levelezésbe kezdett a „Trimágus Tusa” szavak elhangzása után. Most előszedett egy pergament és rákoppintott, majd pennájával ráírta a „Ginevra Weasley” nevet, az aznapi dátumot és betűk hosszú sora tűnt elő.

<i>„- Trimágus Tusa? Ez de nagy! A Roxfortban? Az agyam megáll. Ugye benevezünk? Ezt a bulit nem hagyhatjuk ki, hallod. Biztos vagyok benne, hogy a bátyád is így vélekedik – Ginny

- Egyből Harryvel jössz? Gyanús vagy te nekem. Amúgy én is gondolkoztam a nevezésen – Eliana

- Mi az, hogy gyanús vagyok? Te meg fogadni mernék, hogy egyből Jamievel jönnél =) - Ginny

- Kétlem. Nekem az ilyesmiről oké, hogy Harry jutna eszembe; ő a bátyám. De a te bátyád, Ron is hatodikos. De neked… - Eliana

- 15 éves korhatár...Van olyan végzős, akit most se engednék a Tűz Serlege közelébe. De mi alkalmasak lennék, nem gondolod? - Ginny

- 2. Egyébként egyetértek. Hát, ego hiányában mi sem vagyunk, annyi szent =) - Eliana

- Mi 2? Az egonk meg velünk született adottságunk =) És ha már van, miért hagynánk elveszni =) Kivel levelezel még? Mint látom, nagyon kaparsz - Ginny

- Igen, van egy-két partnerem. De neked se csak egy pergamened van. Az kié a kezedben? Csak nem az én bátyusommal pergaMSN-ezel? A 2 pedig a bizonyítékok száma a „nekemnemjönbeabátyád” kifejezésed cáfolására – Eliana

- Jajj, de humoros kedvében van, Miss Potter. Amúgy igen. Ő is díjazza az ötletet, hogy nevezzünk. Viszont szerinte ahhoz az kéne, hogy ne aludjunk el minden második órán - Ginny

- Héj, én csak az igazán unalmas órákon alszok el. Kell, hogy legyen valaki, aki egy picit hasonlít anyukámra, ha az összes többi tesóm lusta dög – Eliana.

- Ahogy elnézem a bátyád, nem biztos, hogy mindenben olyan passzív =) - Ginny

- Ejnye, te kis huncut* =) Nézda. Befejezte a mondandóját. Majd meg kell kérni Hermionet, hogy mesélje el a részleteket is. Induljunk a klubhelységbe. Elmentem a beszédünket - Eliana

- Oké, én is. Menjünk! – Ginny</i>

A soroknak vége szakadt. Újabb név következett, de a dátum az eredeti maradt.

<i>„- Linka, szokásos női praktikákról folyik a szó Vörös Négyessel, vagy eme neves esemény is szóba került? - Jamie

- Először is, mintha már ízelítőt tartottam volna abból, milyen vagyok, mikor Linkának hívsz. Szóval kérlek, kímélj. A második. Vörös Négyes??? Ez meg honnan a bánatból jött? És nem, nem női praktikák a téma, hanem a Trimágus Tusa. Tervezgetjük a nevezést. Gondolom a te pici agyadban is megfordult, nemde? =) - Eliana

- Pici agyam? Ezzel a szívembe tiportál. Pedig már felajánlottam volna, hogy dobjuk együtt a nevünket a Serlegbe. De ez... Ezzel nagy sebet ejtettél pici szívembe, ami valóban pici és nehéz bele férkőzni. Félek, te örökké kizártad magad =( - Jamie

- Ezt te sem írhattad/gondolhattad komolyan? Elröhögi magát szerencsétlen papír =) - Eliana

- Látom rajtad nem lehet túl járni - Jamie

- Rajtam? Túljárni? Naná hogy nem =) - Eliana

- Most mért kell minden félreírásom kifigurázni??? Te ördög lánya =) - Jamie

- Na, csak ezt hallja meg apum. Olyan vörös villát kapsz a hátsódba, hogy még a fogaid is világítani fognak =) - Eliana

- Nem szép dolog a Miniszter lányának ilyenekkel fenyegetőzni. Mit szólna a büszke papa? - Jamie

- Na tudod mit? Fejezzük be. Ginnyvel készülődünk fel a klubhelységbe. Az igazgató már végzett... Szóval viszont írásra - Eliana

- Írásra? Miért, James bácsi megtiltotta, hogy beszéljünk? =) - Jamie

- Nem, de tudtommal kizártam magam a szívecskéd piciny cellájából - Eliana

- Nem megy az olyan könnyen. Menj, ne várasd meg Vörös Négyest - Jamie

- Nem fogom. Pá később =) – Eliana”</i>

Eliana éppen készült volna összehajtani a pergament, mikor meglátta McGalagony szúrós szemeit, melyek egyenesen neki szegeződtek. Gyorsan befejezte a hajtogató műveleteket és elrakta talárja zsebébe a papírt. Remélte, hogy McGala elfelejti, hogy őt nézi, de nem jött össze.

- Megkérdezhetem mégis mit talált olyan érdekesnek mindeddig a pad alatt, Miss Potter?

Az osztályban harsány kacaj kíséretében szinte minden fej felé fordult. Már megszokta az ilyen jeleneteket a proffal, csak zavarában többnyire valami hatalmas marhaságot szokott mondani. „Valami hihetőt és ne túl baromságot” – gondolta.

- Öö… Tudja, professzor én a... éppen a… a lábamat néztem. Igen.

- A lábát!? – kérdezte McGalagony felvont szemöldökkel. Társai is értetlenül néztek rá, Ginny meg csak vigyorgott, mint mindig, mikor tudta, hogy barátnője valami baromságot akar előadni.

- Igen. A vonaton Ginny említette, hogy mintha kezdeném kinőni a szoknyám, és igaza volt, ahogy most elvizsgáltam. Meg kell majd kérnem az anyukámat, hogyha van ideje, küldjön egy számmal nagyobbat.

- Talán már a levelet is megírta a pad alatt? Mert a kezeit sem láttam jó ideje, viszont mintha mozgatta volna őket.

- Nos… viszketett a térdem. Megvakartam és észrevettem, hogy kicsit kipattogott a lábam. Biztosan a szoknya anyaga miatt. Megfogtam a szoknyám szélét és tényleg eléggé durva.

- Értem. Nos, ha valami problémája van, kérem a továbbiakban ne az órámon tevékenykedjen. Mivel az első nap, nem vonok le pontot.

- Lekötelez – motyogta még magában, hogy senki ne hallja.

Lenézett a korábban összehajtogatott pergamenre, aminek sarkában megjelent egy kis csengő, jelezve, hogy valaki beszélni óhajt vele. Pennájával megérintette a jelet, és máris olvashatta Jamie kaparását.

<i>- Ejnye, rossz kislány. Most kaptam a fülest Ginnytől. Mit csinálsz te a pad alatt? =) Ilyen példát mutat a prefektus kisasszony? Az osztályelső? - Jamie

- Semmi olyat nem csináltam a pad alatt, amihez pironganom kéne. Csak az átkozott levelezésünket olvastam. Szóval részben te is tehetsz róla. Ginnyt meg csak kapjam el… Még vége sincs az órának, máris terjeszti a híreket… És amúgy honnan jött ez a Vörös Négyes dolog? - Eliana

- Értem. Ébresztgetni próbálod a nem létező bűntudatomat. Ügyes. A Vörösöket pedig az ikrektől számoljuk. Fred és George a Vörös Egy és Kettő, Ron Vörös Három és Csini Vörös Négy - Jamie

- Nehogy azt mond, hogy nem volt még olyan tetted, ami után azt mondtad, bár ne csináltad volna meg? - Eliana

- Nem, szerintem még nem volt olyan. Talán egyszer. Mikor idén nyáron pattanástalanítódat kiöntöttük a WCbe és lázralobbantó kenőcsöt raktunk a tubusba. Aztán kiderült, hogy allergiás vagy rá és hetekig az ágyat nyomtad. Az nem volt túl jó. Nem tudtam kit piszkálni =)- Jamie

- MI? Ti voltatok azok? Mikor megkérdeztem Harryt megesküdött, hogy nem ti voltatok. Az a dög a képembe hazudott? - Eiana

- Aj, bocsi Harry. Azt hittem elmondta - Jamie

- Bocsi Harry? Nem gondolod, hogy nekem is kijárna egy „bocs” azok után, hogy két hétre ágynak dőltem miattatok? Tudod, el is ment tőled a kedvem – Eliana</i>

Ez volt az utolsó mondat, amit a pergamenre írt. Összehajtogatta és eltette a táskájába. Az óra gyorsan elrepült és nem tudta eldönteni kire dühösebb. Ginnyre, mert ekkora szája van; Harryre, amiért hazudott neki; vagy Jamiere, aki ekkora egy… egy… egy… stb.

Az óra végeztével nem várta meg Ginnyt, egyenesen felviharzott a szobába, előszedte a Bűbájtan könyvet és indult is kisebb kerülővel a terem felé. Pont megérkezett; még nem kezdődött el az óra, de be lehetett menni. Leült a leghátsó sorba egy Hugrabugos lány mellé. Ginny hamar észrevette és leült a másik oldalára. Alig, hogy elkezdődött az óra, levelezésbe kezdtek.

<i>- Ne haragudj az előző óra miatt. Harryvel leveleztem, de mint kiderült Jamie is olvasta. Bocsi - Ginny

- Nem lényeg. Már nem haragszom. Csak, mint kiderült miattuk lettem beteg a nyáron. És ezzel egy kicsit felhúztak, mert Harry is a képembe hazudott - Eliana

- Értem. Örülök, hogy nem haragszol. Ez de uncsi... Gyakoroljuk, amiket tavaly megtanultunk - Ginny

- Na ja. De még szerencse, hogy meg tudjuk csinálni. Az lenne a ciki, ha nem tudnánk =) - Eliana

- Igen. Na, csak ennyit szerettem volna. Most inkább kapcsoljunk rá a röhögtetésre. Készen állsz? =) – Ginny</i>

És valóban, az osztály ¾- e röhögésben tört ki a <i>Rictusemprától</i>. Addig gyakorolták, míg nem ment mindenkinek kifogástalanul. Egy - két diákot így is el kellett küldeni a gyengélkedőre, akiknek kiütéses lett az arcuk. Az óra vége előtt még belekezdtek a zsugorító bűbájba, de félbehagyták. Ginny és Eliana odaköszönt Lunának, aki ettől a mennyekben érezte magát, majd elindultak klubhelységükbe. Eli díjazta, hogy nem futottak össze senkivel. Letették táskáikat a hálószobájukban és indultak is ebédelni. A Nagyteremben már minden ház asztalánál ültek jópáran, így a Griffendélnél is. Ginny már indult volna a megszokott társaság felé, de barátnője jelzett, hogy az asztal végén van egy csendes kis hely, ahol nyugodtan elfogyaszthatják ebédjüket. Miközben elhaladtak Harryék mellett Ginny biccentett nekik, Eliana ezzel ellentétben oda se fordította fejét.

Már helyet foglaltak a kinézett asztalrésznél és már befejezni készültek az étkezést, mikor Elianának furcsa érzése támadt. Oldalra nézett és látta, hogy Jamie egy „mostmegmibajod” képet vágva bámulja. Felidéződött benne, mekkora bunkó volt vele korábban a fiú és minden előzetes gondolkozás nélkül megragadott egy közeli kést és a fiú felé célzott vele. Szerencsére annál résznél alig ültek páran, így senkit nem érintett a kés útja. Sőt, a célszemélyhez sem ért el, mert valaki tollpihévé változtatta. Eliana a szemével keresni kezdte a személyt, aki megmentette nem csak Jamie, hanem az ő életét is; és meg is találta. McGalagony bosszús képpel közeledett felé, s magából kikelve ordítozni kezdett.

- Ez hallatlan, Miss Potter! Már az első nap késsel dobálózik! Ezt jelenteni fogom az igazgatónak és reménykedhet, hogy nem vesszük el öntől a prefektusi jelvényt! A holnap délutánt pedig Ficcs úrral és Mr. Diggoryval tölti. Kitisztítják a Roxfort összes használaton kívüli tantermét. És -50 pont a Griffendéltől ezért a házhoz nem méltó viselkedésért. Remélem megpróbál visszaszokni az iskolába. Talán a pontlevonás meghozza a jobbik eszét.

Eliana el tudott volna süllyedni. A Nagyteremben az összes szem rá szegeződött. Jamie eléggé ijedt képpel nézett rá, ahogyan bátyja és Ginny is. De nem szólt egy szót sem. Csak bólintott McGalagonynak és felvonult a szobájába, hogy felkészüljön a következő órára, ami Legendás Lények Gondozása.

Az LLG és az azt követő SVK eseménytelenül telt. Eli nem beszélt senkivel a Nagytermi incidens óta. Most is a szobájában gubbasztott, behúzta ágya függönyét és próbált a házi feladatokra koncentrálni, ugyanis már az első nap a nyakukba zúdítottak a legalább öt pergamenes HFt. Ahogy ott görnyedt az SVK házi felett (<i>„ Sirius hogy lehet ilyen könyörtelen? Ő is volt gyerek… Méghozzá itt!”</i>) hallotta, hogy kinyílik az ajtó, és valaki megindul az ő ágya felé. Ginny arca tűnt fel a függöny összetételei között.

- Bejöhetek az oroszlán barlangjába? – kérdezte mosolyogva.

- Nem félsz, hogy neked dobok valamit?

- Nincs a közelben kés, mást meg úgyse dobnál nekem, mert ezek a saját, imádott cuccaid.

- Ezek szerint nem haragszol rám?

- Miért haragudnék, nem nekem hajítottad – mosolygott Ginny, de látta, hogy egyre jobban lehervasztja barátnőjét – Ne haragudj, tudom, nem vicces. De ahogy elhajítottad. Mint egy profi késdobáló. Figyelj, én vagyok a legjobb barátnőd. És ismerem az előzményeket. Tudom, hogy elszállt az agyad, de amúgy nem tennél ilyet. És Jamiék is biztos tisztában vannak vele, csak eléggé durva volt. De szerintem innentől már nem mer majd Linkának hívni.

- Hát igen. Ajánlom is neki.

- Gyere ide, te – szólalt meg Ginny és átölelte barátnőjét.

Pár percig így ültek, aztán Eliana furán érezte magát. Rájött, hogy ez a fura érzés nem más, mint éhség. Ginny megmosolyogta Eli hasfogdosását, hiszen rájött mi baja.

- Bár még tart a vacsora, gyere, levezetlek a konyhába. Majd a házimanók teletömnek minden jóval.

Ginny belekarolt és irányítani kezdte egy ismerős, de mégis titkos úton, melyről Eli egyből rájött; a konyha felé veszik az irányt. A házimanók valóbban nagyon kedvesen bántak velük. Tálcaszámra hordták nekik a kaját, és mikor megköszönték ódákat zengtek nemesi mivoltukról. A két lány pedig lelkesen leste és falta a finom ételeket. Végül, mikor teletömték magukat, felmentek a hálókörletükbe és – mivel szerencsére nem találkoztak össze senkivel - lefeküdtek aludni.

<center>~o~</center>

A másnap reggeli ébredést szerencsére nem kellett elsietni, hiszen szombat volt. Mikor Elina széthúzta függönyét csodálkozva látta, hogy senki nincs a szobában. Körbenézett és egy levelet talált az éjjeliszekrényén.

<i>„Szervusz drága!

Lásd, milyen kedves vagyok hagytalak aludni. Hermioneval valószínűleg egész nap a tónál leszünk, amíg az én csókos szájú bátyám el nem rabolja tőlem. Ha ez megtörténik, lehet, hogy felmegyek megnézni, lélegzel-e =) De lehet hogy nem… Ha nagyon nem akarnék visszatérni a szobába és a tónál se vagyok nézz meg a könyvtárban… Ja igen, McGala üzent, hogy délután négykor kezditek a termek pucolását a bűbájtan terem mellettinél(szerintem oda a pók is csak akkor jár, mikor érzi a vesztét…). Azt mondta, amíg az összes terem nem ragyog, le nem feküdtök. Ja és pálca nélkül, természetesen. Szegénykém… No de mire jó a hétvége, nemde? =) Jó pucolást azzal a Nathan gyerekkel.

Pussz:

Ginny”</i>

- Milyen kedves. Délután négyre kell mennem.. Te Szent Hipogriff. Fél négy. Ilyen sokáig hogy a bánatba bírtam aludni? Gyorsan összekapom magam és rohanok is. És még magamba is beszélek...

És valóban. Mivel nem volt tanítás egyszerűen magára kapott egy farmert, egy pólót, megfésülködött és a tegnapi útvonalon lement a konyhába egy kis élelemért. Gyorsan megtömte magát – <i>„kell az erő a takarításhoz”</i> – és rohant a Bűbájtanteremhez. Már ott találta Nathant; a hátát a falnak vetve nézte a plafont. Elina odalépett hozzá és megkopogtatta a vállát.

- Bocsi, hogy kizökkentelek. Úgy néz ki együtt vagyunk büntiben – mosolygott a srácra, aki most üres tekintettel ránézett.

- Igen. Úgy néz ki.

- Nem vagy túl bőbeszédű.

- A bőbeszédűségem juttatott ide.

- Ejnye, melyik tanárnak szóltál be?

- Blacknek…

- Hát itt vagytok. Kezdhetitek is a takarítást. A pálcáitokat elkérem. Visszakapjátok délután – mondta a gondnok minden köszönés nélkül, s a páros kezébe egy- egy seprűt, felmosót, lapátot és kesztyűt nyomott. Majd magukra hagyta őket, mondván, hogy „ha mára kitakarítják ezt a termet, az pont elég lesz”. A páros furcsán összenézett, majd beléptek – helyesbítve megpróbáltak belépni – a terembe, ahol minden tiszta doh volt, a port harapni lehetett és a berendezéseken is több ujjnyi retek száradt. Fogalmuk sem volt, hogy lehet, hogy a Roxfortban van olyan terem, ami ennyire… totál káros. Azonban mikor érdeklődni szerettek volna Friccsnél, az eltűnt.

- Jobb lesz, ha azonnal hozzákezdünk – szólalt meg végül Eliana hatalmasat sóhajtva, és még egy utolsó elég mérges pillantást vetett erre a fiúra, amiért az ő keresztapjával kekeckedett.

- Szerintem is.

Hozzá is kezdtek a terem pucolásához. Elsőként kinyitották az egyetlen ép ablakot, ami a teremben volt. Így egy kis friss levegő jött be és legalább az orruknál is tovább láttak valamivel. Majd lepucolták és egy helyre tolták a bútorokat, aztán elkezdtek felsöpörni, felmosni… stb. Maguk sem tudták, mióta dolgozhattak ott, de rettenetesen elfáradtak. Leülni viszont egyikük sem ült le. Csak takarítottak, míg egyszer csak megjelent Friccs az ajtóban. Furcsa tekintettel nézett rájuk.

- Mára elég. A többit befejezem. Majd holnap folytatják egy másik teremmel. A pálcáik.

- És mégis meddig kell majd így takarítgatnunk? – kérdezte Nathan.

- Kérdezze Mcgalagony professzort.

Nem volt több hozzáfűzni valójuk, inkább elindultak a Nagyterem felé. Mikor a lépcsőkhöz értek tudták, hogy elválnak, mert Eliana klubhelysége jobbra, míg Nathané balra van.

- Hát, igazán jól éreztem magam. Remélem jövő héten is ilyen kellemeset takarítunk együtt. Most pedig az első dolgom lesz, hogy lezuhanyzok. Jó éjszakát.

Nathan válasza azonban annyi volt, hogy magához húzta a lányt, megcsókolta, s közben szorosan ölelte. Elianának nem volt ideje cselekedni, hiszen a fiú, ahogy magához rántotta, olyan gyorsan el is engedte, és minden szó nélkül otthagyta a meglepődött lányt. Eliana még egy percig állt ott, várta, hogy valaki megcsípje, de nem járt arra senki, szóval összeszedte magát és célba vette ő is a klubhelységét. Kíváncsiságból ránézett az órájára és azt hitte, rosszul lát.

- FÉL TIZENEGY??? – ordította, elfelejtve, hogy ez azt jelenti, már rég volt takarodó. Néhány kép hangosan fel is mordult hangoskodása miatt, s nehogy összefusson Hóborccal, szedni kezdte a lábát. Miután beért a hálószobába el is felejtkezett róla, hogy tiszta kosz, csak bedőlt az ágyába és el is nyomta az álom.

<b>Írói megjegyzés: a „te kis huncut” kifejezés inkább Alettás, de ide kötelező volt beírnom és barátném is engedélyezte :P</b>