5. fejezet
Ginevra 2006.06.17. 16:34
-Szia. Harry vagyok. -ksznt az „idegen”.
-n Ermiona. Ksznm, hogy megmentettl.
Sajnos a plcmat a tskmban tartom, nem tudtam megtkozni…- bosszankodott.
-Semmi baj. Nem a te hibd. F hogy nem lett nagyobb baj.- mosolygott Harry.
-s hogy, hogy nem a vacsorn vagy?- krdeztk szinte egyszerre.
-n… Piton felidegestett, s… ezrt.
-n meg a kviddics plyrl jvk.
Egy rpke pillanat erejig egyms szembe nztek. A Knos csndet Harry trte meg.
-hmm… menjnk be a kastlyba, lehet, hogy mg vannak itt farkasok. -mondta
-Ok… de n nem megyek be a Nagyterembe…-tiltakozott Ermiona.
-Mrt nem?- csodlkozott Harry.
-Mert… te nem hallod, amit suttognak? –Harry megrzta fejt.
-Hogy van egy mardekros lny, aki olyan fura, hogy mg piszklni sem szoktk, stb. Magyarzta Ermiona.
-Ezt mondjk a legtbbszr, aztn hozzkltenek mg mindenflt….rlam. Ezrt utlnak. Plusz mg Malfoy az unokatesm….s rajtam tartja a szemt…. De nyltan hangoztatja, hogy igazi mardekros vagyok. De hiba bartkoznnak velem a mardekros lnyok, n nem brom ket… Mert csak apm pnze kell nekik…-Zdtotta r Ermiona bnatt Harryre, az egyetlen emberre aki meghallgattat.
Harry dbbenten nzett r.
-Malfoy az unokatesd? Hledezett.
-Igen.
-s… azrt utlnak, mert ms, vagy mint a mardekrosok? – Krdezte Harry.
-Igen.
-Ez dbbenet…
-Ht… szerintem…-Ermionnak most ugrott be az lmban szerepl fi, teljes hasonmsa, az eltte llnak.
Kiss riadtan nzett r, s odamotyogott valami mennem kell flt, s elrohant.
Harry dbbenten nzett utna.
Az erd fel nzett, minek szlre rakta le Ermiona tskjt egy unikornis. Az egyszarv Harryre nzett, majd elnyelte az erd sttsge.
Harry felkapta a lny tskjt, s elindult a kastly fel…
|