De ezt a bejegyzést csak hirtelen „örömében” írta be. Másnapra már úgy nézett rá Ron ,mikor találkoztak a folyosón ,mintha életében nem beszélt volna vele ,és még oda is súgta Harrynek hogy, nézd itt az a… Hogy is hívják? És röhögve távoztak.

Ekkor, Ermiona hírtelen felébredt.

-Úristen, úristen….milyen hülyeséget álmodtam…

Még hogy nekem barátaim…hülyeség…-Azzal zavartan felül, Roxforti ágyában

Kissé zihálva felkelt, az éjjeli szekrényén lévő tálban megmosta arcát, és a tükörben nézte, amúgy szép alkatú arcán legördülő vízcseppeket.

Letörölte a szikrázó cseppeket, és ezzel együtt az álmát is letörölte magáról. Már csak a barátok nélküli űr tátongott érzései között. Egyik gyűlölt szobatársa mocorogni kezdett, ezért inkább visszafeküdt ágyába.

Két óra múlva arra ébredt, hogy az ajtóban indulásra készen, vitatkozik két szobatársa olyan „nagy problémán” hogy, kié is volt az asztalon felejtett nyaklánc. Ermiona feltápászkodott, és idegesen utánuk morogta: Mondhatom, szép kis ébresztő! –Ingerülten eltépte a függönyt, ami ennek következményeképpen leszakadt.

Ermiona szitkozódva eldobta. Kimászott ágyából, és felöltözött. –Micsoda mák, hogy tegnap volt a beosztás! Így ma nincs tanítás, mivel szombat van!

-Örvendezett magában. –Így nem kell elviselnem ezt a sok marhát!

Kissé vigyorogva ezen leszáguldott a lépcsőn, de alighogy leért, mérgesen titulálta, hogy egy szép gyöngybagoly várja… Őt.

-A fene. –morogta. –apám

Kelletlenül odament a bagolyhoz, és mérgesen lerángatta lábáról a levelet. Az sértődötten elszállt.

Ermiona levetette magát egy fotelbe, és kibontotta a levelet:

                                 Kedves Ermiona!                  

Remélem mára, már jól érzed magad a Roxfortban!

Én nem tudok majd neked írni, mert fontos dolog miatt elutazok! Kérlek ne küldj nekem levelet! Anyádnak mindet küldjél el! Én a téli szünetre jövök vissza, akkor találkozunk otthon! Legyél rendes, és vigyázz magadra!

                                                                     Apa

-Persze… mit érdekli őket, hogy mi van velem!

Egyszerűen…na mind egy , ajaj…jobb, ha eltűnök

-        gondolta, és már ott sem volt. Ahogy kilépett a pincefolyosóról, megcsapta arcát a hűvös szeptemberi szél, ami jobban hasonlított egy jéghideg decemberi fuvallat.